Az SPD-ben felülkerekedett a józan ész és megalakulhat a nagykoalíciós kormány. A vártnál és a szükségesnél hosszabb volt ez a féléves késés, így eröltetett ütemben kell pótolni, ami a német és a többi európai kormány körmére égett. Igaz, az időhúzás és a bizalmi válság azzal a pozitív következménnyel is járt, hogy közben az elhasználódott német koaliciós pártok vezetése megújult. Dramaturgiai szerencséjük továbbá, hogy Trump éppen most volt szíves adó-és kereskedelmi háborúval fenyegetni Európát, így meg van az apropó a sietségre és a határozottságra. Természetesen nem egységes az összes EU-tag véleménye a fontos kérdésekben. De a jelek arra mutatnak, hogy a közös német-francia válasz feltételei adottak. Ennek pedig döntő súlya lehet a belső "frontok" alakulásában.
Az agenda élére most az USA-val való kapcsolat ugrott, de vetekszik ezzel a Brexit-tárgyalásokon követett politika, az eurozóna reformja, az EU új, hétéves költségvetési periódusa, a haderőfejlesztés iránya - és ezekre felfűzve a többi aktuális, döntéseket igénylő kérdés. Feltehető, hogy az elhúzódó bizonytalansági periódusban a francia-német műhelymunka előrehaladt és olyan stádiumba ért, amilyenben vele szemben egyetlen komplex elképzelés nem áll. Így marad a szűkebb vagy tágabb kérdéskörre kiterjedő elutasítás. Hogy ebből végülis mi fog kikerekedni, azt bízzuk a jövőre.
Egy azonban biztos. Ha a francia- német megállapodásokban csak a felsőbb hatalmi körök jutottak egyetértésre és nem tudják ezt szélesebb európai körök felé meggyőzően kommunikálni, akkor fennmarad az establishment elleni meglehetősen kiterjedt bizalmatlanság. Ez pedig előre nem látható veszélyekkel jár a sikerre nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése