2017. október 18., szerda

Csak a menekült-téma, vagy más is?

A holland és a francia választások arra mutattak, mint ha megállt volna a szélsőjobb előretörése Európában és az inga visszalendülni látszott. A német országos és az alsó-szászországi tartományi, valamint az osztrák választások viszont azt jelzik, hogy a megnyugvás korai volt. Nincs ugyan közvetlenül fenyegetve az EU, vagy legalábbis az eurozóna továbbfejlesztése, de a Macron- Merkel páros helyzete sokkal kevésbé stabil, mint az pár hete várhatónak látszott.

A szélsőjobb előretörésében, illetve jobbközép pártok jobbratolódásában a tematikai faltörő kos szerepét láthatóan a bevándorlás kérdésköre játssza. Ez az a téma, amelyben a választópolgárok nagy csoportjai szembefordultak a korábbi establishment - bár gyakran következetlen és hipokrita - nyitottnak mondható befogadási politikájával és annak emberjogi megalapozásával. A közvélemény nyomása ugyan a kormányon lévőket is elmozdította a szigorúbb bevándorlási politika, illetve az "ütközőállamok" segítése, sőt esetleg kreálása irányába, ez nem fogta ki a szelet a radikális bevándorlásellenesek vitorlájából.

A magyar példán jól látható, hogy a "migránsellenes" pánikkeltés csak manipulatív eszköze egy átfogóbb illiberális tekintélyuralmi rendszer kiépítésének és működtetésének, de a pártállam szavazói bázisát ez láthatólag nem zavarja. Annál is inkább egyértelmű ez, mivel a migráns-téma csak hatalmuk ötödik évében került előtérbe.Az ugyan vita tárgya lehet, hogy a szavazóbázis kifejezetten pártolja-e  az autokratikus rendszert, vagy csak elfogadják, mint egy gazdasági válsághelyzet, infláció és kaotikus közállapotok helyett a valamiféle rend és a jobb fogyasztói pozíció "árát". A vita azért eldönthetetlen, mert a Rendszer mára már kiépült kommunikációs hegemóniája következtében egy a későbbiekben akár romló életszínvonalat is talán kezelni tudna bűnbakok képzésével.

Egy kissé más az USA illiberális elnökének szituációja. Nála az illegális migrációval kapcsolatos szólamok és tervek csak a "csomag" egyik, de nem domináns eleme volt. A bizonyos társadalmi csoportoknak mások rovására kedvező újraelosztási ígéretei mellett ott hangsúlyos volt egy általános gazdasági fellendülés bevállalása. Trump első hónapjaiban a piaci konjunktúra ezt igazolni látszott. Viszont jogos a feltételezés, hogy ha az elnöki periódust a továbbiakban nem kíséri gazdasági fellendülés, az komoly szavazói rétegek leszakadásához és a politikai bukáshoz vezet.

A Brexit kapcsán megint más a helyzet. Az idegenellenesség nélkül nyilván nem győztek volna a kilépés-pártiak. A Brexit-tárgyalások során kiderült, hogy az "idegenek" kérdése - akár egy sor más probléma - komplikáltabb, mint gondolták. De ez egyelőre nem zavarja az izoláció híveit - legalábbis addig, amíg sor nem kerül a "puding próbájára".

Egy ilyen felszínes körbepillantás is mutatja, hogy bár a migráció mindenütt szerephez jut a régi establishmenttel szembeni erők politikai tematizálásában, korántsem lehet ez helyenkénti, illetve részleges sikerük valódi centruma. Hipotézisként inkább arra gondolunk, hogy a globalizációt, annak különféle megnyilvánulási formáit kezdettől kísérte bizonyos ressentiment, de amíg a globalizáció  közvetlen előnyei domináltak, ez nem talált magának kifejezési formát. Amint azonban egyre nőtt az ilyen-olyan vesztesek aránya a fejlett országokban és annak perifériáján és a tetejében beütött a 2008-as pénzügyi válság, úgy a múltba fordulás, a nacionalizmus, a sérelmi bűnbakkeresés és a tekintélyelvűség kijelölte a szembefordulás kereteit. S e keretek legvirulensebb ágense magától értetődő módon a szélsőjobb. Ennek köz- és önveszélyes voltának emléke 70 év alatt a generáció-cserélődés révén megkopott.

Ha helytálló ez a hipotézis, akkor pusztán az, hogy rövid távon a szélsőjobb nem tud kulcspozícióba kerülni a fejlett országokban, korántsem megnyugtató. Ennek a helyzetnek stabilizációjához arra lenne szükség, hogy az a jelenleg domináns út, amelyiknek politikai rendszere a liberális demokrácia úgy birkózzon meg a már létező és a jövőben várható kihívásokkal, hogy folyamatosan biztosítson széles tömegeknek olyan - materiális és nem materiális - jól-létet, amit elfogadnak és szükség esetén hajlandók ki is állni mellette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése