A rendszer minden hazai ellenfele egyetért abban, hogy Magyarországon a hatalom egyetlen kézben összpontosul. A rendszer jellege körül sincs sok vita ebben a körben, mert annak ma már nincs különösebb jelentősége, hogy az önmagát is illiberális államként prezentáló képletet milyen névvel illessünk. Ugyanígy nehezen vitatható, hogy az ország vezetője a saját szövetségi rendszerein belül folyamatosan szubverzív, provokatív politikát folytat, csak az elhatározó lépéseket nem teszi meg: konzekvensen megszavazza a közös határozatokat - legfeljebb nem mindig hajtja végre azokat, illetve nem azok szellemében nyilatkozik.
Az sem ad sok vitára okot, hogy a magyar rendszer egyre több strutúrális hasonlóságot mutat az orosszal, s ezen felül egyes belpolitikai lépései szinte azok kópiái. Ezen a ponton vetődik fel két alternatív értelmezés. Vagy arról van szó, hogy egy saját, belső motívációit követő hatalmi rendszer és az ahhoz tartozó látásmód találta meg fokozatosan a maga működő példaképét a putyini Oroszországban, amely adott esetben a Nyugattal kapcsolatos konfliktusaiban gazdasági, politikai és végső soron katonai támaszt adhat neki. Vagy pedig - ki tudja mivel - az orosz vezetés tudja folyamatosan zsarolni a magyar vezetőt, s így az nem ura politikájának, s ezért hiba abban valamiféle saját tervet és sakklépés-logikát felfedezni. A két értelmezés közül a nyilvánosság nem képes választani, mert nem állnak rendelkezésére a kulcsinformációk. És persze a politikai elemzők kezében sincsenek ilyenek.
A nyilvánosság gyanúja 2017-ben erősödött meg az orosz szál tekintetében, amikor közismertté vált, hogy Oroszország világszerte milyen sokirányú aktív hadviselést folytat és ehhez milyen újszerű eszközöket használ. Ez új értelmezési keretet ad az orosz- magyar relációnak is. Ám ez a gyanakvás a magyar lakosság számára csak egy komponense annak a belpolitikai küzdelemnek, amit a rendszer és hazai ellenfelei amúgy is folytatnak egymással. A "magyar kérdés" nemzetközi megítélésében azonban az orosz relációnak kitüntetett szerepe kell legyen, s a nagyobb nemzetközi erők minden bizonnyal nem kell beérjék találgatásokkal, hanem döntő információk, netán bizonyítékok birtokában vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése