2017. április 16., vasárnap

Európa sorsdöntő választása: Franciaország

(A szerkesztést javítanom nem sikerült, ezért feltettem mégegyszer - kicsit változtatott címmel.)

Egyesek vészterhesnek látják a tegnapi török népszavazás révén kialakult helyzetet. Az aggályos ugyan, de  előrelátható volt és kevés új elemet hoz. Erdogan - nevezzük így - ellenpuccsa azt a tekintélyuralmi - diktatórikus rendszert már megvalósította, amit a népszavazás most csekély százalékos többséggel kiteljesíteni enged. Európa szempontjából a különbség csekély. Továbbra is Erdogan belátásán múlik, hogy a társult tagság továbbfejlesztésének igényével és a menekültkérdéssel mikor és mennyire akarja zsarolni Európát, illetve mennyit áldoz be a működő gazdasági kapcsolatokból a nyugati relációban. Sok fronton harcolván kevés annak a valószínűsége, hogy hirtelen akarna nagy akut válsághelyzetet előidézni. Nagyobb az esélye annak, hogy egy permanens húzd meg - ereszd meg politikát akar, ami gond ugyan Európának, de nem közvetlen fenyegetés. Ha már, akkor a török rendszer a NATO-nak nagyobb kihívás, lévén ott geopolitikailag fontos teljesjogú tag. Az összekötő és a széttartó érdekek azonban ebben a relációban  is inkább a folyamatos kötélhúzás felé mutatnak, semmint a látványos szakítás felé.

Ezzel szemben a jövőheti francia választások a lét vagy nem lét kérdését jelentik egy működőképes, a nemzetközi színtéren is komoly tényezőként szereplő Európa kialakítása szempontjából. A Brexit után erre egy nagyon szoros német- francia közös politika kínál lehetőséget, amiben egy középutas francia elnök logikus és nélkülözhetetlen partnernek ígérkezik. Ha ilyet választanak és az alku megköttetik vele, az Európa tisztán látó mérsékelt kormányaira ez alighanem elutasíthatatlan vonzóerőt fog jelenteni. Ezzel szemben egy szélsőséges francia elnök hatalomba kerülése ennek a lehetőségnek az abortálását jelentené.

A korábbi választási előrejelzések Franciaországban a mérsékelt elnök megválasztására utaltak. Az látszott, hogy a nacionalista, az euro-ővezetből , de akár még az EU-ból kilépést is lebegtető szélsőjobboldali Le Pen bekerül ugyan a választások második fordulójába, de ott a "köztársasági reflex" működésbe lépése révén a mérsékelt jelölt fölényesen legyőzi. Most azonban változott a helyzet: egy héttel a választások előtt: négy jelöltnek van egymáshoz hasonló esélye a második fordulóba jutáshoz. S ez ugyan azt a lehetőséget is hozhatja, hogy Le Pen be se jut oda, de azt is, hogy a második fordulóba bekerülve ott a baloldali populista Mélenchont  találja magával szemben. S ekkor egyáltalán nem világos, hogy a mérsékelt francia szavazók mit tesznek a második fordulóban, de bármit is, már nem korrigálhatják az Európa szempontjából katasztrófát jelentő első fordulót: az új elnök nem lesz partner a német Európa-tervekhez..

A következő hetet tehát feszült odafigyeléssel és szurkolással tölthetjük, remélve, hogy a választás végül felhúzza a sorompót a szoros német-francia ihletésű megerősített együttműködés előtt, amely egy új, immár potens, demokratikus és versenyképes  Kis - Európát lesz képes megalkotni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése