Eddig az idősebb és a fiatalabb Le Pennel szemben mindig működött. S ez egész Európára nézve a politikai gondolkodás egyik alapvető sablonja volt. Vagyis az, hogy a bal - jobb tengelyen túllépve a mérsékelt jobb és a bal együtt szavaz a szélsőjobb ellen, bárki is legyen az, akire szavazni kell. A mai változó világban komoly tétje van annak, hogy ez a pillér még érvényes-e.
Ismerjük azt a nacionalista - populista hullámot, amelyik elöntötte az egész fejlett világot. A hatalmi elit általában, a politikai elit pedig különösen elhasználódott az utóbbi évtizedben. Vele szemben a proteszt-hangulat annyira felerősödött, hogy egészen váratlan népszavazási és választási eredmények születtek. Egyebek között ezt segítette a nyilvánosság terének átalakulása is- különös tekintettel a közösségi médiára, ahol nem csak a korábbi hatalmi viszonyok nem érvényesülnek, hanem a korábbi interperszonális referencia-viszonyok sem. Így az egyéni és a közgondolkodás sokkal kitettebb olyan epidemiológiai jelenségeknek, amelyek inkább az emocionális és limbikus szférára hatnak, mint a kognitívra, Ez utóbbival kapcsolatban - többnyire szándékoltan - szintén elmosódtak a határok az igaz és nem igaz, a bizonyítható és nem bizonyítható között.
Nem más a helyzet Franciaországban sem, amely tradicionálisan a felvilágosodott, racionálisan érvelő gondolkodás epicentrumának tekintettek szerte a világon. Itt azonban nincs szükség új szélsőjobb anti-establishment szerveződésre, mert ezt a funkciót Marine Le Pen régóta a kezében tartja. Ma mindenki arra számít, hogy ő biztos résztvevője lesz a soron következő elnökválasztás második fordulójának. Csak az nem világos még, hogy mivel fog kampányolni. Korábban úgy látszott, hogy a nemzeti harakirit jelentő Frexitet fogja szorgalmazni. De annyi esze a potenciális szavazóinak is van, hogy erre ne voksoljon. Ezért Le Pen ennek szoft változatát feltehetőleg ki tudhatja keverni, amely nem önveszélyes, mint az EU elhagyása, de rá tud játszani valami France First érzületre, a németekkel szembeni irigységre és a szociális kérdések jobboldali populista interpretációjára.
Még ha kampánya nem is lenne elsöprő, megkönnyítheti dolgát az ellenoldal gyengesége. A jobbközép jelölt sebezhetővé vált a családi visszaélések révén és lecserélése egy másik jobbközép jelöltre bajosnak látszik. A szocialista jelölt túl baloldali. Így komolyan számolni kell egy harmadik jelölttel, egy relatíve fiatal volt szocialista miniszterrel,aki időben kilépett a pártjából és újat alapított. De így, vagy úgy valaki mindenképpen bejut közülük az elnökválasztás második fordulójába. Ekkor kerül sor a nagy tesztre. Minden esetleges fenntartásuk ellenére elmennek-e elegen szavazni Le Pen ellen, mint eddig tették, vagy pedig otthon maradnak (mint sok potenciális Demokrata szavazó tette az USA-ban)? Ha Le Pen elnök lehet, akkor a hagyományos Európának vége.. Ebben az esetben ugyanis semmi se lesz az erősödő többsebességes Európából, hanem a nemzetek kilátástalan perpatvara következik, amely nem vezethet máshoz, mint lefelé menő spirálhoz.És múltidővé válik a II. Világháború utáni rend alapjának leglényegéből, a "soha többé" gondolatából.
Ha viszont az "antifasiszta reflex" az elnökválasztás második fordulójában működne, netán még meggyőzően is, akkor Franciaország erős szövetsége lehet az alighanem ismét nagykoalíció vezette Németországnak egy az USA - Oroszország - Európa háromszögben. Pontosabban az eddiginél erősebb és önállóbb európai mag kialakításában, amely egyszersmind megmarad a tradicionális értékek egy modernizált változatának képviseletében és védelmében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése