2017. január 19., csütörtök

Értelmiség és politika -itt és most (5)

A politika iránt érdeklődő értelmiség képtelen kibújni a bőréből. Akárhányszor mond csődöt a logikája, mindig újra-és újra ugyanazokkal a tipikusan értelmiségi megközelítésekkel próbálja kitalálni, hogy mikor mire lenne szükség. Akár elvekből és normákból indul ki, akár valóságos felháborító tényekből, mindig a sterilitás jellemző, a lombik és elvből nem figyel a szavazópolgárok körében fellelhető (vagy éppenséggel fel nem lelhető) mozgásokra. Pedig ahol országos választásokat tartanak, erre kell elsősorban figyelni és ehhez szabni a politikai elképzeléseket.

El lehet mondani, hogy egy tekintélyuralmi államban, ahol a demokratikus formák csak spanyolfalként szolgálnak, ahol a hatalmon lévők kényük- kedvük szerint akkor és úgy írják át a választások szabályait, ahogy tetszik nekik, eleve minimális az esélye, hogy a rendszert választásokon leváltsák. De ha ez így van, miféle kényszerképzet készteti a megszólalókat arra, hogy bármi is történjen az ellenzéki oldalon, értelmiségiek mindennek dühödten vagy gúnyosan nekirontanak szóban és írásban? Netán a nemlétező esélyeket féltik a kisiklatástól? Vagy valami magamutogatási kényszer hajtja őket? Esetleg rövidlátás és butaság?

Az elmúlt 100 évben rengeteg erősnek látszó diktatúra és autokrácia dőlt meg - gyakran a nemzetközi erőviszonyok alakulása következtében, nem egyszer azonban váratlanul. Olyan zajlások indultak meg az állampolgárok, adott esetben a választópolgárok között, amelyeknek korábban nem sok jele volt. Ezt a zajlást tudták politikai erők átmenetileg vagy tartósan meglovagolni. Miért gondoljuk, hogy ez alól a mai Magyarország kivétel lenne?

Ha tehát egy 2018-as parlamenti választásra gondolunk Magyarországon, akkor két dolgot kell tisztáznunk : mit várhatunk tőle és mi a feltétele várakozásunknak. Triviálisnak tűnne, hogy kormányváltást várnánk. De ennek az esélye a fentiek szerint kicsi.Ám nem ez az egyetlen értelmes cél. A jelenlegi tekintélyuralmi rendszer az u.n. NER-en alapul, amelyet egy erős fegyelemmel összetartott nagy, olyan-amilyen módon kormányképes alakzat dominál, amellyel szemben két oldalt kicsi,. egymás ellen is acsargó ellenzéki erők vannak. Komoly esély van arra is, hogy ez 2018 után se lesz másképp. De arra is van esély, hogy ez a szisztéma a választásokon felboruljon. Ha a választásokból vesztesen egy viszonylag nagy, modern profillal rendelkező és sokak ál
tal kormányképesnek gondolt ellenzék születik meg, akkor attól kezdve a mai NER nem tartható fenn. Vagy átfordítják nyílt diktatúrába - annak összes nemzetközi és belgazdasági következményével együtt -, vagy pedig megindul egy határozott bomlás magában a "központi erőtérben". Hogy mi lesz, az azon múlik, hogy 7 év tespedés után indul-e olyan zajlás az elégedetlen választópolgárok körében, hogy "ebből elég volt".Ezt a zajlást bizonyosan nem a politikai küzdőtéren viaskodó valamelyik erő indítja el- ahogy erre eddig se volt képes. Viszont ha megindul, bizonyosan lesz olyan politikai erő, amely megpróbál az élére állni. S közülük az elégedetlenek vagy kiválasztanak maguknak egyet, amelyet elfogadnak saját képviselőjüknek, vagy nem, de akkor a zajlás terméketlen marad.

Másfél évvel a választások előtt természetes dolog, hogy van mindenféle mozgolódás a rajtvonal körül. Az is természetes, hogy a Hatalom ebbe a maga részéről megpróbál belekavarni. De önjelölt zsűrorokra ehhez semmi szükség, mert sem a rajtvonalnál tolongók, sem a zsűrorok nem  fontos tényezői annak, hogy a mondott zajlás egyáltalán létrejön-e. Márpedig a NER közeljövője ezen múlik.

3 megjegyzés:

  1. Szóról szóra egyetértek, Bálint, azzal a megjegyzéssel (vagy hátsó gondolattal), hogy persze ez is egy tipikus értelmiségi beavatkozás. E bűvös körből nincsen mód kitörni...

    VálaszTörlés
  2. Sándor, természetesen igazad van a hátsó gondolatoddal. Talán az a különbség, hogy nem az ágenseket, hanem az önkéntes zsűrorokat próbálom megszólítani. De ez is értelmiségi beavatkozási kísérlet.

    VálaszTörlés
  3. Az értelmiség sajátja az elméleti megközelítés. A valóság viszont nemritkán "felülírja" az elméletet. Talán nem kellene ennyire elszakadni a valóságban (a felszínen és a mélyben) zajló folyamatoktól.Az elmélet is gazdagodhat általa...

    VálaszTörlés