2017. január 8., vasárnap

2017 végére a világ

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy 2017 végére nagyon másképp fog kinézni a világ, mint most. Hogy hogyan, azt természetesen nem lehet megjósolni.

 A II. Világháború végén egy bipoláris világ alakult ki és sokáig a különféle változások ennek figyelembe vételével, beszámításával  mentek végbe. Közte olyan semmiképpen sem lebecsülhető léptékű változások is, mint a gyarmatbirodalmak békés vagy kevésbé békés felszámolása, vagy a kínai forradalom. Különösen igaz ez 1952 után, amikor eldőlt, hogy nem lesz III. Világháború. A nagypolitikát illetően történtek ugyan nagy átrendeződések, mint például a szovjet- kínai szakítás, majd jóval később az USA - Kína kiegyezés, nem beszélve akkora változásról, mint a szovjet rendszer bukása ás birodalma szétesése. A világgazdaságban is végetért az ipari korszak és a posztindusztriális világnak is már több szakaszát éltük meg. Végbement a sokrétű globalizációs folyamat, amely az interdependenciák sűrű hálóját vonta a fold köré. De akármennyi minden változott, mindent több-kevesebb sikerrel beszuszakoltak a háború utáni világrend keretei közé, amelynek olyan sarokpontjai voltak, mint az ENSZ alapokmánya, az atomfegyverek feletti rendelkezés bipoláris túlsúlya, mint később a WTO - hogy csak a legfontosabbakat említsük. A világrend legnagyobb fogyatékosságaként egyet kell kiemelnünk: a felismert fokozódó környezeti ártalmak elleni eredményes fellépés és a túlnépesedés elleni gátak kudarcot vallottak.

A világrend szövedéke ugyan mindig felfeslett valahol, de - sporadikus mozgalmak felbukkanásán túl - mégsem volt erős törekvés a fokról fokra kialakult írott és íratlan szabályok, konszenzusok radikális felmondására. Illetve ha volt, a nagyobb erők mindig helyreállították a működőképességet. Ebben kulcsszerepe volt a legnagyobb gazdasági, pénzügyi, katonai és tudományos potenciállal rendelkező USA-nak. A világrendhez olyan pozitívumokat lehetett hozzákötni, mint a nagy háborúk hiánya, a gazdasági növekedés sikerei a világ különböző részein, beleértve a nagy tömegek életkörülményeinek lényeges javulása, a nagy járványok visszaszorítása és a születéskor várható élettartamok számottevő növekedése, a különféle hasznos információkhoz való tömeges hozzáférés - amit összességében jogosan lehetett fejlődésként értelmezni. A pozitív trendek azonban láthatólag nem folytatódhattak határok nélkül, Egyre több lett világszerte az olyan probléma, amire nem született megoldás, a tényleges gazdasági és katonai erőviszonyok is folyamatosan tolódtak el az erre való adekvát válaszok nélkül és mindezek kapcsán nagy tömegű frusztráció halmozódott fel. Ez a frusztráció tárgyát, kulcsát a világrend hol egyik, hol másik jellegzetességében vélte megtalálni. A 2008-as pénzügyi világválság mindehhez máig tartó hitelességi deficittel járult hozzá.

Külön kell szólni arról, hogy az USA nem csak objektíve került túlvállalásba a világrend első számú garantálójaként, hanem elitje számos politikai, gazdaságpolitikai és katonai szarvashibát is elkövetett, amivel az eddigi világrend élettartamát még inkább megkurtította. Ezek széles körben is  szemmel láthatóvá tették, hogy immár alkalmatlan korábbi szerepének ellátására. Ugyanakkor nem is jelentkeztek olyan próbálkozások sem, amelyek valamiféle "aggiornamento" felé mutattak volna - ezzel megkísérelve a halmozódó feszültségek békés módon való kezelhetővé tételét.

Egy ilyen helyzetben a várható az lett volna, hogy a különféle perifériák felől indulnak meg olyan próbálkozások, akciók, amelyek a régi konszenzusok vagy kvázi-konszenzusok felrúgásával erodálják a korábbi világrendet. Jelentkeztek is ilyenek és tetszőleges listát is lehet róluk készíteni különböző szempontok szerint. Ezekből semmiképpen nem maradhat ki a nemzetközi terrorizmus csakúgy, mint ahogy Oroszország (bár földrajzilag limitált területen) keresztüllépése a határok sérthetetlenségének alapelvén. Ám a centrum "beelőzött". Előbb az EU-ban erősödtek fel a centrifugális törekvések, majd - és ez az igazi fordulat - az USA választott az eddigi establishmentnek provokatívan kesztyűt dobó elnököt. Mindez azért, mert a centrum-országok választói egy részének sérelmei, frusztráltsága felülütötte a tényleges többség fásultságát..Így az a felállás, hogy kívülről kérdőjelezik meg a világrend különböző alapjait, az USA meg védi azokat - hirtelen érvényét vesztette.

Trump hivatalba lépése tehát az az ok, ami miatt szinte biztosra vehetjük, hogy a világ az év végére nem olyan állapotban lesz, amilyenben most van. S ebben nem is annyira választási szövegeit, különféle nyilatkozatait és kormányzati csapatának várható összetételét kell mérlegelni. Sokkal inkább azt, hogy míg a világrend működésének, alakulásának fő szabálya az átláthatóság, a kompromisszum, a kölcsönös előnyök keresése és a tárgyalás, mint módszer volt, Trump előélete és habitusa a váratlanságot és kiszámíthatatlanságot preferálják. Minthogy könnyedén kérdőjelez meg konszenzusközeli nézeteket, akcionista, szemben a témák alapos és sokoldalú megismerésével, nem ismeri a precedenseket és nem is keres ezekben otthonos főtanácsadókat, mindenképpen kiszámíthatatlan adminisztrációt várhatunk tőle. Vagyis nem kell azt feltételeznünk, hogy feltett szándéka nagy bajokat felidézni, veszélyessége akkor is nagy, ha csak fütyörészve járkál általa nem ismert aknamezőkön és közben szokatlan stílusú szövegeket mond. Ma a hírek terjedése töredék másodpeceket igényel és hogy a világ különböző erői (beleértve a tőzsdéket is) hogyan reagálnak a váratlan lépésekre és szövegekre, azt ember nem tudja megmondani. Így aztán irreverzibilis válaszlépésektől különféle láncreakciókig minden lehetséges.

2 megjegyzés:

  1. A világ halad, és formálódik. Akár látható, akár láthatatlan erővonalak mentén. Mi itt, Magyarországon messze vagyunk az események fő sodrától, ezért csak találgathatunk, mi történik ezután. Ilyen találgatásnak veszem a "fatalista" elemzést, amihez gratulálok. Ha sportfogadásból veszem a hasonlatot, azt mondom a szerző zárszavával: "minden lehetséges". Vagyis háromesélyes a mérkőzés? Ha mi lennénk a játékosok, küzdenénk az emberiség csapatának győzelemért, de mint nézők csak azért szurkolhatunk, hogy ne legyen bunda...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a mai világhelyzetről nem a foci-metafora jut eszembe, ahol két csapat küzd egymással a FIFA előírása szerint és bírói négyes irányítása alatt - itt meg nincs két mérkőző csapat.OIgaz, egy-egy meccsen még ott is sérülhetnek a szabályok, váratlan fejlemények is lehetségesek, de ha az alapvető rend felbomlik, nincs bajnokság vagy kupasorozat.

      Törlés