2016. november 29., kedd

Atomernyő nélkül?

Trump bizonytalan tartalmú kijelentései közül nem kapott kellő visszhangot az, miszerint megszűnteti a NATO tagok automatikus védelmét külső támadás ellen és helyette szimmetrikusabb, elsősorban anyagi hozzájárulást vár a tagoktól. Konzekvenciáiban ez a jelenlegi, feltétlen atomernyő végét jelenti. Azét a kötelezettség - vállalását, amivel az USA több, mint 6 évtizedes békét teremtett az euroatlanti térségben. Ismeretes ugyanis, hogy a II. Világháború Hiroshimával és Nagaszakival ért véget és egy nukleáris III. Világháború rémét hozta a világra. Ez a fenyegetés szűnt meg akkor, amikor a Szovjetúnió elérte az atomparitást és a két nagyhatalom megállapodott az atomfegyverek terjedésének korlátozásáról és felosztották egymás közt a világot a nukleáris védernyőjük alá vont területekre. Ez manifesztálódott katonai szerződések formájában is, amely az atom-védőernyőt kibővítette a hagyományos haderővel is, s a védelem együtt járt az ernyő alatt lévők valamilyen fajta korlátozott szuverenitásával is.

Az atom - monopólium nem volt fenntartható és az idők folyamán nőtt is a deklarált és nem deklarált atomhatalmak száma. A "két nagy" döntő fölényének azonban visszatartó ereje is volt az atomfegyverek tényleges bevetését illetően. Ezt a világrendet annak olyan nyilvánvaló megsértése se bolygatta meg, mint amikor két NATO ország Cipruson háborúba keveredett egymással: a tekintélyt a fegyverszüneti döntőbíráskodással reparálták - jobb híján. Nem vetett véget a nukleáris világrendnek a Szovjetúnió felbomlása sem. A függetlenné váló szovjet tagállamok visszaadták a területükön elhelyezett atom - arzenált Oroszországnak. Ám az USA a status quo módosulását csak úgy vélte stabilizálhatónak, ha a volt szovjet szatellit országok egy részét felveszi a NATO-ba és ezzel kiterjeszti rájuk az atomernyőt. Ez a szisztéma mindmáig fennáll és katonailag teljesíti is a feladatát az euroatlanti országokban.

A változások, az erőeltolódások világszerte kikezdték az 1990-utáni Pax Americanat. Gazdaságilag is, politikailag is és katonailag is. Ha figyelmünket kizárólag az euroatlanti térségre korlátozzuk, nem lehet nem észrevenni a bomlási folyamatot az EU-n belül, Oroszország expanzív törekvéseinek felélénkülését, valamint Törökország számottevő önálló tényezővé válását a térségben. Az USA az Obama adminisztráció idején erre nem adott markáns választ. Pedig nyilvánvaló, hogy szerepe a NATO keleti szárnyán változatlan nem maradhat, mert fokról fokra erodálódik. Ha ezt nem kívánja passzívan tudomásul venni, akkor vagy friss elkötelezettséggel újra kell definiálnia a kialakult helyzetet, vagy a devolúció útjára kell lépnie. Trump mintha ez utóbbi mellett döntött volna - s ezt akarná a gyakorlatban is perfektuálni.

Ha Európa - és ezen belül különösen annak keleti része - atomernyő nélkül marad, az egy új világhelyzetet jelent. Az EU-nak és a kontinens egyes országainak végig kellene gondolni, hogy mit szeretnének tenni, ezzel szemben mik a tényleges választási lehetőségek. Ha ez elmarad, vagy téves feltételezéseken alapul, akkor a nagyrégiónak azt kell elszenvednie, amit az egyes erőszakos tényezők rámérnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése