Előre bocsájtva a választ a feltett kérdésre: részben igen, részben nem.
Az eddigi világrendet meghaladta az idő. Számos baljós tendencia régóta ismeretes - gondoljunk csak a Római Klub mintegy 40 éves első jelentésében foglaltakra. De 45 éve, amikor a Bretton Woods-i rendszer összeomlott, mindenki láthatta, hogy ha nem lép új rendszer a helyére, annak mi a kockázata. És sorolhatnánk tovább a mára fenyegetővé váló problémagócokat. Lehet erre azt mondani, hogy igen, ezek ismeretesek, de eddig milyen szépen együtt éltünk velük. Viszont mivel lényegében semmi se oldódott meg, előbb utóbb a "számlák" benyújtásra kerülnek. S minthogy a halasztás mindeddig fő vonásaiban a korábbi hatalmi viszonyok jegyében folyt, ha maguk a hatalmi viszonyok változnak meg, akkor új történelmi korszak kezdődik.
A "hatalmi viszonyok" valami nagy, mozdíthatatlan erőkre látszik utalni. Holott valójában dinamikus dologról van szó: a gazdaság nagy szereplőinek napi és nagyobb léptékű döntéseiről, a politika fontosabb szereplőinek döntéseiről vagy halogatásáról, a nagyhatású médiumok tevékenységéről - de ide tartozik az egyes emberek döntései a választásokon, vagy éppen a tőzsdéken, vagy a lakóhelye megválasztásában, vagy akár a világhálón. Természetesen nem csak elszigetelt döntésekről van szó, hanem a szereplők közötti ilyen vagy olyan kommunikációról, konfliktusairól, kooperációiról is. Mindennek tudható be, hogy milyen problémákat eddig hogy kezeltek, illetve hanyagoltak el, söpörtek a szőnyeg alá.
Az eddigi világrend kiemelkedő tesztje volt a 2008-as pénzügyi világválság. Akkor világossá vált, hogy a "business as usual" folytathatatlanná vált. Ennek kezelése mutatta meg, mire képesek és mire nem képesek az adott szereplők. Talán nem tévedünk, ha úgy summázzuk, hogy csak rövidtávú túlélésre voltak képesek. Nagyobb léptékű változtatásnak, alkalmazkodásnak mindmáig nincs jele. Ez összefügg természetesen azzal is, hogy hogyan azonosították a jelentkező problémákat.
Most ismét úgy látszik, hogy kritikus éveknek nézünk elébe. Ennek egyik csalhatatlan jele az, hogy világszerte előtérbe került a helyi gazdasági és hatalmi problémák és az ezekkel interferáló környezeti változások okozta problémák helyváltoztatással, tömeges migrációval való megoldási kísérlete. Ez új kihívás a világrend szempontjából központi jelentőségű euroatlanti nagyrégió számára. Ám annak inherens kihívásai is kritikus szakaszba kerültek. S ebben a koincidencia okán kulcsszerepbe kerültek a fontos országokban az országos választások. Merthogy itt nem a szokásos tétekről van szó.
A szokásos választási tétek ezekben az országokban arról szóltak, hogy az establishment egyik, vagy másik csoportja jut-e pozícióba. Azt, hogy a fontosnak tűnő kérdésekben a győzelmük után milyen politikát fognak folytatni, vagy tudták, vagy nem, s vagy megmondták, vagy nem. s a választók vagy ennek alapján szavaztak, illetve maradtak otthon, vagy nem. Az azonban biztos volt, hogy bárki győz, nem kezd olyan konfrontációkba, amely a koordinált világ létét fenyegeti. Ma azonban a frusztrált választók kegyeiért sok fontos országban olyan anti - establishment irányzatú szereplők indulnak versenybe, akiknél a nemzetközi koordináció fennmaradása távolról sem prioritás.
Valójában a következő években feltehetően bekövetkező tartalmi változásokról alig tudunk valamit. Így azt se mondhatjuk meg, hogy milyen változások determináltak és melyek tekintetében milyen a játéktér. De az kétségtelen, hogy az mindenképpen válaszút, hogy a következő választásokon vajon az establishment képviselői vagy kihívói győznek. Az egyik esetben valószínűsíthető a koordináció, a kompromisszumos politizálás túlélése, a másik esetben nem. S hogy a választók merre szavaznak, az ma nyitott kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése