2016. május 9., hétfő

Két közkeletű tévedés az Orbán rendszerrel kapcsolatban

Az egyik közkeletű tévedés, hogy az Orbán rendszert valami nagyon egyedi képletnek gondolják, megpróbálják leírni sajátosságait, működésmódját, terminológiákat gyártanak hozzá. A valóság sokkal egyszerűbb. A Szovjetúnió szétesése után (a balti államok kivételével) szinte minden volt tagállamban egy sajátos, az egyszerűség kedvéért államkapitalistának nevezhető rendszer alakult ki egy erős vezetővel az élén. Az Orbán rendszer sajátossága az, hogy EU és NATO-tagként irányította át alkotmányos puccsok útján országát ilyen jellegűvé, míg ma is élvezi a tagságból következő előnyök nagy részét - ezért bizonyos engedményeket téve.

A másik közkeletű tévedés, hogy mivel van egy olyan réteg, amely vagyonát és befolyását, státusát Orbánnak köszönheti,  részese és haszonélvezője az ország kontroll alatt tartásának, ezért ők a végsőkig hajlandók ki is tartani mellette. Ez lényegében addig igaz, amíg Orbán pozíciója erős, bár láttuk, hogy főbb kegyencei mostanában is  hogyan fordulnak vele szembe, ha kisebb vagy nagyobb mértékben kiesnek a Vezér kegyeiből. Ha azután Orbán pozíciója - bármilyen okból - lényegesen meggyengül a jövőben, kegyeltjei zömére csak akkor számíthat, ha azok úgy vélik, hogy nem lehet más sorsuk, mint vele bukni, ami a teljes pozíció- és vagyonvesztést jelenti. Viszont akik és amikor úgy vélik, hogy Orbán bukása után is megtarthatnak többet vagy kevesebbet a megszerzett pozíciójukból és/vagy vagyonukból egy normalizálódó rendszerben, bizonyára alternatívának fogják kezelni a Vezér cserbenhagyását, sőt a vele szembefordulást is.

Ha az eseményeket figyelő állampolgár számára ezek a lehetőségek túl valószínűtlenek, akkor nem is gondol rájuk, Orbán maga azonban láthatólag nagyonis számol ilyen fordulat esetleges bekövetkeztével. Sok nehezen magyarázható lépése aligha magyarázható mással, mint azzal, hogy megpróbálja az ilyen fordulatot eleve lehetetlenné tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése