Az év elején a magyarországi hatalom két markáns tervet szellőztetett meg. Az egyik az alkotmánymódosítás, amelynek révén a kormány terrorveszélyre hivatkozva bármikor bevezetheti a polgárok teljes jogfosztását. A másik egy hiperambíciózus terv az EU struktúrális és kohéziós alapjainak gyorsított megcsapolására.
Az alkotmánymódosítás előre vetít egy újabb konfrontációt azokkal az EU és NATO körökkel, akik amúgyis kitartóan bírálják a magyar hatalom demokrácia - és jogállam sértő politikáját. A pénzek gyorsított lehívása viszont hibátlan kooperációt feltételez, vagyis, hogy a gyors munkával szükségképpen együttjáró hibákkal, vitatható megoldásokkal az EU különféle szervei maximálisan elnézőek lesznek és részükről obstrukciós szándéknak még a gondolata sem merül fel.
A két törekvés közötti politikai ellentmondás áthidalására nem a szokásos pávatánc - politikára asszociálunk, hanem arra, hogy a magyar hatalom nagyonis stabilnak tekinti a pozícióját nemzetközi tekintetben is. Az a meggyőződése, hogy az EU a jelenlegi keretei között papírtigris a főáramlatával szembemenő tagállamok kormányaival szemben. Ezzel számol a következő 2-3 évet illetően is.
Egyetlen olyan feltételezés jelent meg a magyar közéletben, amely arra utal, hogy a kormányzat is számol azzal, hogy nem a számára optimális forgatókönyv valósul meg. Ez arról szól, hogy felmerülhetett az előrehozott választások gondolata is, ha ez szolgálja a rendszer érdekeit.
Mindazok, akik a kormányzattól eltérően értékelik e tervek várható sikerét, azok azt érzékelik, hogy a középtávon amúgy sem stabil kormányzat emeli a tétet és hazárdjátékba fogott. Nem sok időbe telik, hogy kiderüljön: ki tévedett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése