Orbán közepes képességű, hallatlanul erőszakos és csapatjátékra képtelen focista volt. Ezért ott nem is ért el semmilyen eredményt. Arra is rájött, hogy a meccsen fő ellensége a bíró, aki betartatja a szabályokat és szava ellen nincs apelláta. Amikor politikára adta a fejét, tisztában volt azzal, hogy akarata itt is beleütközik a játékszabályokba és ki kell tapogatnia, hogy mekkora úr a bíró.
A játékszabályokkal első miniszterelnöksége idején gondjai voltak. Az esetek egy részében bevált a ravasz vidéki zúgügyvédekre jellemző rabulisztika, szó-és paragrafus csavarás. Más esetekben viszont a jogállam és a hatalommegosztás falába ütközött. Adódott a tanulság: itthon úgy kell hatalomra jutnia, hogy ő írja a szabálykönyvet és bármikor át is írhassa. Ez be is vált: működik. Nemzetközi színtéren ez már nem megy ilyen könnyen: vagy beválnak a vidéki zúgügyvédi módszerek, vagy nem. De ha nem és vissza kell vonulnia, akkor is eredményes utóvédharcokat lehet folytatni sz- és paragrafuscsavarással.
A legfőbb találmánya azonban annak a felfedezése volt, hogy az európai- és világpályán nincs igazi bíró, vagy ha igen, nagyon gyenge a tekintélye és a büntető repertoárja. Ezzel a helyzettel visszaélni nem tétel egy dörzsölt, gátlástalan játékosnak. Akár még szórakozhat is az egérrel, ha kedve tartja. S ezzel kedvet csinálhat más, gyávább játékosoknak is hasonlóra.
Tanulság? Ha az EU-ban maradt életösztön, akkor új, egyértelműbb szabálykönyvet kell kidolgoznia és gondoskodni a bíró tekintélyéről és hatékony eszközeiről a szankciókat illetően. Ellenkező esetben őszintébb a visszatérés a grundfocira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése