Németország - mint ismeretes - elvesztette a háborút és megnyerte a békét. A két vesztes háború maga alá temette a birodalmi gondolatot és a revansszellemet. Ebből a szempontból másodlagos, hogy a hivatalos politika és az átalakított oktatás és kulturális intézményrendszer milyen mélyen alakította át a lakosság túlnyomó többségének gondolkodását és mentalitását, vagy csak elfogadtatta az újat és tünetmentessé tette a régit. Lehetségessé vált, hogy Nyugat - Németország gazdasági óriásként és politikai törpeként legyen fontos tagja az egységesülni kezdő Európának. Később, a történelmi fordulat után az európai államok és a népek félelem nélkül elfogadták a német egységet is és ennek oltárán csak a DM-t kellett beáldozni. Ma már Németország az EU legerősebb országa és ezt a szerepet kellő felelősséggel és kellő tapintattal igyekszik eljátszani. Mindehhez minden területen és minden szinten nagy realitásérzék és alkalmazkodási készség szükséges, aminek birtokában magától értetődő módon a társakhoz képest előnye egyre nagyobb lesz.
A világgazdaság, a világpolitika és az egyes országok közhangulata az utóbbi évtizedben egyre instabilabbá vált. Ennek leginkább szembetűnő jelensége a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság és az iszlám világ felbolydulása volt, amin úrrá lenni a korábbi világrendnek máig sem sikerült. Ez megingatta a bizalmat a világrend legerősebb hatalma, az USA és az EU erős embere, Németország iránt. Egyre inkább megerősödik a populizmus és a nemzeti vagy vallási gazdasági és/vagy világértelmezési utak propagandája. A biztonságukat vesztett, vagy attól félő emberek hajlamosak ezeknek hitelt adni. Ennek folyományaként a durva állami erőszak - alkalmazzák azt a saját lakosság, vagy más államok ellen - ma elfogadottabb, mint azelőtt volt.
Európában mindeddig érdemi változás nem következett be. A nacionalizmus, a populizmus, az izolacionista törekvések csak erodálták a status quo antet. S közben egyre több helyről hibáztatják Németországot a korábbi állapotok fenntartásáért, védelmezéséért. A Sziriza féle kísérlet, amely a leglátványosabb volt a viszonyok felforgatása tekintetében - megbukott. Ez egy időre visszavetheti a hasonló próbálkozásokat, de azok bárhol és bármikor újra megerősödhetnek. Már most is elég erősek ahhoz, hogy blokkolják az EU olyan reformját, amely működőképességét, a jövőbeni kihívásokra adható eredményes válaszát lenne hivatott biztosítani. A cenrifugális erők a körülmények összejátszása esetén magát az EU-t akár össze is roppanthatják - tekintet nélkül a kontinens meglévő gazdasági és katonai kiszolgáltatottságára.
Ha Európát a nemzeti rezsimek kavalkádja keríti hatalmába, akkor Németország se töltheti be tovább a kiegyensúlyozó szerepét. Nem is lehet várni tőle, hogy mazochista módon ne saját érdekeit próbálná követni. De már pusztán ez is növelné vele szemben a ressentiment-t. Ha aztán a maga logikája szerint feltámadna az eddig láthatatlan német nacionalizmus is, az végképp harcias állapotokat teremtene Európában. A németektől ugyanis a többiek nem fogadnák el ugyanazt, amit másoktól igen, ezért a történelmi vádak és gravamenek sértetlenül feléledve zúdulnának rájuk. Ez mind gazdaságilag, mind belpolitikailag nehezen kezelhető helyzetet idézne elő. Vagyis a nacionalista éledés a mai legstabilabb európai hídfő, Németország számára jelenti a legnagyobb fenyegetést - a mai rendet garantáló USA mellett.
Rémes!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés