Az ellenzéki pártok és az önkormányzati választások
A dolgok természeténél fogva az önkormányzati választások nemigen alkalmasak országos kampányra. Helyi szinten különbözőek a konstellációk, eltérőek a problémák és sok függ a jelöltek személyétől. A jelen Magyarországán azonban mindenféle választás akarva - akaratlanul egyben népszavazás is a kormány mellett, illetve ellene. A hatalmon lévőknek ez kényelmes helyzet: országos szinten hozzák a "közérzetjavító intézkedéseket" és gyalázzák az ellenzéket - profitáljanak ebből helyi jelöltjeik, amennyit tudnak. Ehhez még megkapják az országos infrastruktúra segítségét és az anyagi muníciót.
Mindennek az ellenkezője igaz az ellenzékre nézve. Az ellenzék, ami egyszerre egy és három (nem kis agytorna a potenciális szavazóiknak), megspékelve még a szintén ellenzéki kispártokkal, mint környezettel. Pénz nincs, infrastruktúra nincs. Adva van a feltétel, hogy ne is legyen részükről országos kampány.
Adva van, de mégse. A három sok helyen összefogó, más helyeken egymással is rivalizáló párt közül kettő a belső forrongás állapotában van. Az, hogy merre tovább és kikkel, annak kiderítését éppen az önkormányzati választásoktól várják: belső erőviszonyaikat és személyi konstellációjukat nagyrészt az fogja meghatározni, hogy hol és kik jutnak önkormányzati pozíciókhoz szavazóik támogatásával. Ezek a pártok központilag csak identitásukat jelző akciókkal próbálkoznak. Az aztán vagy eljut a potenciális választóikhoz, vagy nem, vagy tudnak belőle profitálni a helyi jelöltjeik, vagy nem. A harmadik párt viszont egyáltalán nincs a belső forrongás állapotában: stabilan a pártvezér szerepe a meghatározó. Ennek a helyzetnek az előnyeit maximálisan ki is tudják használni. Úgy viselkednek, mint egy ellenzéki párt szokott kampány idején, vagy talán - decentralizált típusú választásokról és bonyolult hely kompromisszumokról lévén szó - még úgyabbul. Ez az elkötelezett közönségüknek imponál, de remélik, hogy más ellenzéki érzületűek is egyedül bennük fognak szervezett erőt látni, amire szavazni érdemes.
Szavazni érdemes - épp ez a bökkenő. Amit az egy és egyben három ellenzék országos szinten együttesen előad, az kevéssé győzi meg az ellenzéki érzületűeket, hogy érdemes szavazni menni. Lehet, hogy sokan végülis otthon maradnak azokon a településeken, ahol a helyi kampány nem írja felül az országos állapotokat. Lehet, hogy ellenzéki szavazók - látva a láthatót - önállósítják magukat és pártoktól függetlenül személyekre szavaznak szimpátia alapján - nem törődve a választások utáni helyzettel. És az is lehet, hogy a kampány utolsó szakasza mégiscsak visszabillent választókat a kormány - ellenzék duál szerinti népszavazási értelmezéshez.
Akárhogy is : a választások le fognak folyni. El lehet ugyan utána vitatkozni az eredmények értelmezésén de az egyes pártok terepét mégiscsak a tényleges eredmények fogják kijelölni. A terepen aztán sok múlik majd azon, hogy hol és kik tudnak - ha tudnak - építkezni, meghaladni a múltbeli, illetve a választások másnapján kialakuló status quót.
A dolgok természeténél fogva az önkormányzati választások nemigen alkalmasak országos kampányra. Helyi szinten különbözőek a konstellációk, eltérőek a problémák és sok függ a jelöltek személyétől. A jelen Magyarországán azonban mindenféle választás akarva - akaratlanul egyben népszavazás is a kormány mellett, illetve ellene. A hatalmon lévőknek ez kényelmes helyzet: országos szinten hozzák a "közérzetjavító intézkedéseket" és gyalázzák az ellenzéket - profitáljanak ebből helyi jelöltjeik, amennyit tudnak. Ehhez még megkapják az országos infrastruktúra segítségét és az anyagi muníciót.
Mindennek az ellenkezője igaz az ellenzékre nézve. Az ellenzék, ami egyszerre egy és három (nem kis agytorna a potenciális szavazóiknak), megspékelve még a szintén ellenzéki kispártokkal, mint környezettel. Pénz nincs, infrastruktúra nincs. Adva van a feltétel, hogy ne is legyen részükről országos kampány.
Adva van, de mégse. A három sok helyen összefogó, más helyeken egymással is rivalizáló párt közül kettő a belső forrongás állapotában van. Az, hogy merre tovább és kikkel, annak kiderítését éppen az önkormányzati választásoktól várják: belső erőviszonyaikat és személyi konstellációjukat nagyrészt az fogja meghatározni, hogy hol és kik jutnak önkormányzati pozíciókhoz szavazóik támogatásával. Ezek a pártok központilag csak identitásukat jelző akciókkal próbálkoznak. Az aztán vagy eljut a potenciális választóikhoz, vagy nem, vagy tudnak belőle profitálni a helyi jelöltjeik, vagy nem. A harmadik párt viszont egyáltalán nincs a belső forrongás állapotában: stabilan a pártvezér szerepe a meghatározó. Ennek a helyzetnek az előnyeit maximálisan ki is tudják használni. Úgy viselkednek, mint egy ellenzéki párt szokott kampány idején, vagy talán - decentralizált típusú választásokról és bonyolult hely kompromisszumokról lévén szó - még úgyabbul. Ez az elkötelezett közönségüknek imponál, de remélik, hogy más ellenzéki érzületűek is egyedül bennük fognak szervezett erőt látni, amire szavazni érdemes.
Szavazni érdemes - épp ez a bökkenő. Amit az egy és egyben három ellenzék országos szinten együttesen előad, az kevéssé győzi meg az ellenzéki érzületűeket, hogy érdemes szavazni menni. Lehet, hogy sokan végülis otthon maradnak azokon a településeken, ahol a helyi kampány nem írja felül az országos állapotokat. Lehet, hogy ellenzéki szavazók - látva a láthatót - önállósítják magukat és pártoktól függetlenül személyekre szavaznak szimpátia alapján - nem törődve a választások utáni helyzettel. És az is lehet, hogy a kampány utolsó szakasza mégiscsak visszabillent választókat a kormány - ellenzék duál szerinti népszavazási értelmezéshez.
Akárhogy is : a választások le fognak folyni. El lehet ugyan utána vitatkozni az eredmények értelmezésén de az egyes pártok terepét mégiscsak a tényleges eredmények fogják kijelölni. A terepen aztán sok múlik majd azon, hogy hol és kik tudnak - ha tudnak - építkezni, meghaladni a múltbeli, illetve a választások másnapján kialakuló status quót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése