A 2014-es tavaszi választások azt mutatták, hogy a fővárosban kevésbé volt hatásos az Orbán rendszer politikája, kvázi monopóliuma a médiában és propagandája. Az itteni választók fele hajlott volna arra, hogy az őszi önkormányzati választásokon a demokratikus, nyugatias ellenzékre szavazzon. Feltéve, ha az működőképes tömbbé képes összeállni. Ez annál inkább feltétel volt, mert közben a hatalom a fővárosi választási rendszert is átszabta olyanná, hogy erőösszpontosítás nélkül lehetetlen legyen győzni az ellenzéknek.
A feltételt jelentő politikai tömbben nagyon heterogén politikai célokat, felfogásokat, erőcsoportokat és személyi ambíciókat nem csupán egy karámba kellett volna terelni, de ezekkel egymást erősítő kampányt is kellett volna folytatni, ráadásul a fővárosban és a kerületekben rengeteg kisebb - nagyobb pozíciók tömegét is el kellett osztani, mégpedig erősen és alig remélhetőeket egyaránt. Ráadásul ennek a heterogén gyülekezetnek nem csak egy pillanatra, a választások napjára kellett koncentrálni, hanem arra is, hogy mi lesz velük utána.
Mindez önmagában is túl sok volt a potenciális résztvevőknek, megtetézve a pénzhiánnyal és a lakossághoz való eljutás mostoha feltételeivel. A partikuláris törekvések, intrika, átverési szándék minden mozzanatot végigkísért - nem beszélve a politikai és a professzionális képességek korlátozott voltáról. Arról az "apróságról" nem is beszélve, hogy az országos pártok - ha nem is egyforma mértékben - az ország többi településén és a megyékben sorra kerülő választásokban is érdekeltek, bár - a speciális helyzet miatt - a fővárosi (és kerületi) kampányt igyekeztek izolálni az ország más helyein folytatottól.
Amikor mindezek eredőjeként a fővárosi kilátások igen borúsaknak mutatkoztak, két héttel a választások előtt az egyik (esetleg két) szereplő huszárvágásra szánta el magát : azt a benyomást keltve, mint ha a 3-4 jelölő párt (már ez is jellemző, hogy a pártok száma se egyértelmű) közös akarata lenne, visszaléptették az ellenzéki főpolgármester - jelöltet egy másik kis párt jelöltje javára. Ez riadalmat okozott a be nem vont pártok körében és oda vezetett, hogy a közös remény elhalványulása miatt mindenki a (valóságos vagy vélt) partikuláris érdekeinek megfelelően reagált.Az így kialakuló látványos káosz aligha lehet "közös" szavazásra buzdító október 12.-én
Az eredmény: az országos politikában potenciális kivételnek számító Budapest már az ütközet előtt elesett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése