Két és fél évtizedig uralkodott Romániában úgy, hogy egy saját magára szabott rendszert üzemeltetett. Ennek a rendszernek komoly külső támasza nem volt és országában nem tűrt meg önmagával szemben semmiféle ellenállást. Egy bonyolult világban és egy nehezített világgazdasági helyzetben tudott a maga horizontján mindig minden kihívással szemben felülkerekedni. Már hogy vetődne fel egyáltalán, hogy ehhez nem kellett számottevő politikai tehetség? Minthogy szinte csupa olyan dolgot valósított meg, ami "papírforma" szerint lehetetlennek minősült, nyilvánvaló, hogy észrevett olyan réseket, amelyeket rajta kívül senki más. Ehhez a saját szemszögéből ismernie és értenie kellett a maga körüli világot. A különféle erős politikai nyomások elől eltáncolt, a tekintélyes nemzetközi tényezőkkel nagy- és főleg kis dolgokban tüntetően kötekedett, országa súlyos eladósodását hatalmas áron, de visszafizette.
Ha viszont teljesítményét abból a szemszögből nézzük, hogy milyen rendszert alakított ki és tartott fenn, akkor a nacionalizmus, a nepotizmus, a gigantomániás építkezések és a belső elnyomás semmiképpen nem rajzol fel kreatív víziót. Az izoláltan élő, nagy túlélési teljesítményt nyújtó rendszer nyomort, elmaradottságot hozott saját népének. S amikor az általa ismert "nemzetközi egyensúly" felborult, ő és rendszere csúnya véget ért. Maga után sem ő, sem rendszere pozitív eredményt nem hagyott.
Ezek után mindenki eldöntheti: vajon tehetséges politikus volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése