2014. január 21., kedd

Az extrém gazdagság és a tömeges szegénység szembeállítása

nem új jelenség, de az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetik. Hiányzik azonban a pregnáns magyarázat, hogy miért lett ennek most aktualitása. Nem mondják ki az elhúzódó, hol manifeszt, hol látens gazdasági világválságról, hogy annak ez lenne az oka. Még kevésbé hangzanak el érdemi és reális javaslatok, hogy hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni.
Alighanem hiányzik annak kifejtése, hogy a mai világgazdaság koordinációja milyen erősen a szupergazdagok gazdagodási törekvéseire épül fel. Ennyiben a koordináció működőképessége fenntartásának érdeke sok olyan erőt is a működő rendszer támogatására kényszerít, amely maga a saját céljai és logikája szerint nem kötődne eleve  a szupergazdagokkal való összefonódásra. Legalább ennyire hiányzik - ha nem jobban - egy vízió arról, hogy milyen más szisztéma lenne képes ellátni folyamatosan a világgazdaság koordinációját. Természetesen nem csak papíron, vagy az ábrándokban, hanem létező és működő jelentős erőkre támaszkodva. Ebből következően az még csak fel sem vetődik, hogy milyen módon lehetne átvezetni nagyobb kataklizmák nélkül az emberiséget a jelenlegiből egy másik, működő szisztémába.
Lehet, hogy a kataklizma nem úszható meg, mert csak ez kényszerítheti ki - ha egyáltalán kikényszeríti - egy másfajta világgazdasági koordináció kialakulását. Az azonban kétségtelen, hogy a növekvő polarizálódás kimutatása csak jel felmutatása, nem pedig Ariadné fonala a labirintusból való kijutáshoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése