Az utóbbi 100 évben a legtöbb új virulens politikai irányzat valamilyen módon a maga által értelmezett szociális gondolat köré szerveződött. Igaz ez a kommunista mozgalomra csakúgy, mint az olasz fasizmusra vagy a német nácizmusra, valamint a háború után a német konzervatív szociális piacgazdaságra és a szociáldemokrata ihletésű jóléti államra is. Nem meglepő, ha a számos egzisztenciális megrázkódtatáson átesett mai magyar választó is e gondolatkör mentén keresgél a politikai alternatívák között.
Kínálkozik egy olyan magyarázat, hogy az idősebb generációból nem kevesen ezt az MSZP politikájában, szóhasználatában, a középgeneráció zöme a Fidesz populizmusában, a fiatalok pedig a Jobbik általános elitellenességében, forradalminak tűnő gesztusaiban vélik megtalálni számukra vonzó formában a szociális gondolatot. A sok határozatlan szintén e tematika körül forog, de egyik ajánlatot sem találja meggyőzőnek, ezért nem akar köztük választani. A kis pártok pedig azért nem tudnak sok szavazót megmozgatni, mert komplex agendájuk nem elég karakterisztikus szociális vonatkozásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése