Fb.-s felvetésem arról, hogy talán a két személyre felépített politizálás teremt annyi politikailag passzívat, bizonytalant?
A kétszemélyes párviadal teremtett ilyen tömeges elfordulást a politikától?
Orbán személyközpontú politizálásával szemben a 2000-es évek közepén
nagy találmánynak tűnt Gyurcsány, mint ellenpólus. Ne firtassuk, hogy
mit hogyan csinált Gyurcsány miniszterelnökként, mert tény, hogy a
Fidesz végigkomponált karaktergyilkosságot hajtott végre vele szemben
tényleges tetteitől függetlenül. De nem csak ez volt na fideszes
propaganda alapja. Mellette az is, hogy a magyar politikában egyetlen
választás van: Orbán vagy Gyurcsány. Még ma is igyekeznek ezt
fenntartani, legfeljebb Gyurcsány mellé léptetik Bajnait vagy
Mesterházyt. Aki nem akar a két személy között választani, azt a Fidesz
kiszorította a politikai térből. És ezt a kiszorítást sokan el is
fogadták - fordított előjellel. Nekik meg a választható magyar politika
nem kell
A felvetés természetesen nem azt jelenti, hogy a jelenlegi és a várható választási rendszer ne szükségképpen a hivatalban lévő miniszterelnök és legerősebb kihívójának párharca lenne. Hanem arról, hogy ha ezt az alaphelyzetet a majdani kihívó adottnak veszi és a szokásos (ellenfelével szembeni negatív és önmagát vonzóvá tenni akaró) kampányt folytatja, súlyosan melléfoghat. A duellumot nem kedvelő választók mozgósítására és megnyerésére új, kreatív kampányelemekre is szüksége lenne.
VálaszTörlés