2013. március 5., kedd

Va banque

Pökhendi, minden tétre kiterjedő kockázat. Hadd menjen!  Az Orbán -féle politika és nemkülönben a gazdaságpolitika eddig is nagy tétekkel kockáztatott - és a józan ésszel szemben kockáztatott. Nyert, nem nyert - de nem vesztett. Egyetlen hazai gátja az intézmények sorozatos megszállása után az utóbbi időben már csak MNB volt, amely - amíg tehette - fékje volt a fékevesztettségnek és kötelező résztvevője az blöffölő, pávatáncos IMF - EU tárgyalásoknak - nem éppen közös frontban a magyar kormánnyal. Most ez a gát elhárult. Lejárt Simor mandátuma, amire a kormány úgy várt, mint a Messiás eljövetelére szokás. Akkor még azt hittük, az IMF tárgyalások miatt. Ez azóta meghaladott ügy. Akkor még azt hittük, hogy a lejáró államadósság visszafizetésének símává tételével, új pénzforrásként. Ez is ment másképp, az MNB nélkül is. De hát akkor miért kell oda a határok nélkü kreatív unortodox Matolcsy kinevezése? Mit tud ott még csinálni? Vagy csak presztizsből kellett elfoglalni az utolsó bástyát?

Erre is választ kaptunk időnek előtte. A rubel - manőver híre hirtelen megvilágosított mindenkit: nagy tárháza lehet a Matolcsy féle váratlan és szokatlan húzásoknak az új posztján is. Kell, kellhet az a választások közeledtével akár nap, mint nap, akár mint ultima ratio. A készségessége még csak nem is vitás. És szakmai gátlásai sincsenek. Hogy a központi bankok világa, különösen az EU-n belül egy zárt világ, amire a szoros kooperáció a jellemző? És hogy ebbe Matolcsy semmiképpen se illik bele, mert nem tartja be se a szabályokat, se az illemszabályokat? Ez mérlegelt kockázat! Ahogy az EU és az IMF nem bizonyult komoly fegyelmező erőnek, úgy a központi bankok világa se lesz az.

Miért is nem? Ennek az oka, hogy Orbán nem csak hazardíroz. Jól felismerte, hogy a válság tartós lesz és hogy az növeli az ő  lehetőségeinek körét. Hogy hogyan, azt nem tudta, ma se tudja igazán, de hogy növeli, azt tudja. Például azért, mert a válság kezelhetetlenné válásának elkerülése érdekében a többiek is unortodox monetáris politikát folytatnak - higítják a pénzt. Például, mert több EU tagállamban bármikor beállhat a súlyos pénzügyi és politikai krízis. Ilyenkor lehetne ugyan  késztetés a provokatív - bár az EU-nak igazán fontos változtatási tervek tárgyalásakor és megszavazásakor önkorlátozást mutató - magyar fél megleckéztetése, de a klubból kitevése, pláne pénzének, gazdaságának szándékos berogyasztása nem  igazán. Mert az nem elszigetelné, hanem esetleg szétterjeszthetné ezt a gócot. Ezért ha a magyar kormány mégiscsak betart bizonyos szabályokat, úgy csinál, mintha visszavonna bizonyos jogsértő törvényeket - még jutalmat is kap. Ilyen - olyan EU-s támogatásokat, amelyekről nagyon nem akarna lemondani.

Persze a kint nem kooperatív, megbízhatatlan, itthon meg minden forrást és tartalékot lerabló politikának ára van. Baj bekövetkeztekor majd nem számíthat ez a kormány a fontos országok és a fontos szervezetek támogatására, hogy azok kihúzzák a csávából. A külföldi beruházók bizalmatlanok és ezért a recesszió vagy a tartós stagnálás  veszélye folyamatosan ott lebeg a magyar gazdaságpolitika felett. A szorongatott bankok nem hiteleznek. Mindez éveken át fenntarthatatlan: a csökkenő tortából újraosztással sem sikerülhet mindenkit nem csak jól lakatni, hanem még életben tartani sem. És nem örök a nemzetközi forró pénz idejövetele sem: ha romlanak a nemzetközi feltételek, ha a magyar kamatok és hozamok nem vonzóak, ha a pénzük visszafizetését túlzottan kockázatosnak tartják, akkor úgy elhúznak, mint ha itt se lettek volna. És látványos romokat hagynak maguk után.

Ez így együtt nem pusztán kockázat, hanem kalkulálható biztos negatív végeredmény. A tartós hazárdjáték biztos büntetése. De hogy a letagadhatatlan baj mikor következik be, azt ember nem tudja előre megmondani. Még azt se, hogy a feketeleves egy jövő évre gondolt választások előtt kerül-e a tányérunkra. Vagy igen, vagy nem. Most azonban a sarlatán hazardírozást évek óta katasztrófába vivő útként bemutató komoly közgazdászokat a kormánytényezők és a kormánypropaganda könnyen állítja be vészmadarakként, be nem következő bajokat jövendölő ótestamentumi prófétákként. És a reménykedni akaró választók manapság ezt képesek el is hinni.

1 megjegyzés:

  1. Igen, sajnos Orbán Viktor ismeri a magyar emberek gondolkodásmódját, amivel aztán gátlástalanul vissza is élt és él! :(

    VálaszTörlés