2013. február 10., vasárnap

Orbán és az EU

Egy világ, amit nem ismerünk. Néha kapunk róla híreket. Akárcsak a keleti szélről. De nem értjük. Odi et amo. Ennyit látunk. Sok odautazás. Sok konfliktus. Sok nyilatkozat. Haláljóslat és győzelmi jelentés. Oldás, vagy kötés?

Nem ismerjük, nem tudjuk. Ez a magyar politikai élet rejtett dimenziója. Annyit azonban tudunk, hogy semmi se drága azért, hogy kiszabaduljon a túlzott deficit eljárás alól. De hát akkor ez mégiscsak egy fontos zsüri! Fontos, mert EU-s pénzek. Az sem mindegy, hogy mennyi. De mennyire nem mindegy! Mi ott tagok vagyunk! Tagdíjat fizetünk. Mennél kevesebbet! Kapjunk érte vissza a mienkből mennél többet! Csak az a mi fejlesztési pénzünk! Nagyonis a mienk!

Brüsszel nem  fog diktálni! Értjük. Nem értjük. Fenekedés, de megszavazzuk. Mert az nem az, ami lett volna. De mégiscsak az. Mert van vétójogunk. De nem használjuk. De használhatnánk. De akkor jönnének retorziók viselt dolgainkért. Retorziók? Mit képzelnek?! Még hogy visszatartják a pénzünket? A mienket? Azt nem! Azért harcolunk! Ott győzünk!

Két pogány közt egy hazáért!!! Pogány? Pogány az EPP? De hisz a kereszténység védőbástyái voltunk, vagyunk, leszünk! Oda tartozunk. Alelnökök vagyunk! De nem jelöltetjük újra magunkat! De a világszervezetben igen! Ja, hogy a sámántánc. Miféle sámántánc?!

Így élünk Európában.

2 megjegyzés: