2012. december 14., péntek

Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?...

Fontos pillanatot élünk meg. Bármi lesz a diáktüntetések sorsa, egy bő korosztály - Mérei Ferenc szavával - együttes élményt él meg. Ilyen még a rendszerváltás óta nem volt.

Közismert, hogy a Fidesz korosztályos pártként jelentkezett. Már rég nem az, de saját tágabb korosztálya mindmáig az, amely leginkább hajlamos szavazatát rá adni. Valami olyan életérzést és mentalitást vélnek benne azonosítani, amit a magukénak éreznek. Talán nem is a szó pozitív értelmében, hanem a korábbi nemzedékekétől markánsan eltérő jegyek alapján.

A későbbieket tekintve több, párhuzamos sztereotípia is él az utóbbi 15-20 év során felnövekedett generációról. Hogy apolitikusak, nem érdekli őket a köz dolga, individualisták. Hogy a különböző pártokba a karrieristák mentek, akik készséggel alkalmazkodtak ahhoz a világhoz, amit ott találtak., hogy előre jussanak. Hogy az ambiciózusak nem a politika, hanem az üzleti sikerek iránt vonzódtak és ott értek el kiemelkedő pozíciókat, nagyobb vagyont. Hogy sokaknak közülük elegük lett az itthoni kisszerű körülményekből, romló közhangulatból, viszonyokból és jövőjüket külföldön keresik és találják meg. S végül, de politikai szempontból egyáltalán nem utolsó sorban, hogy politikai azonosságukat a szélsőjobb ideológiájában és gesztusrendszerében találják meg. Ez természetesen nem a korosztály egészére vonatkozik (ahogy korábban korosztályos szubkultúrát képviselt az SZDSZ, majd később az LMP is), de a többségére igen - amint ezt a fiatalok által leadott szavazatok is mutatják. Vajon miért?

Kétségtelen, hogy mindannak, amit a rendszerváltás első húsz éve képviselt, a legradikálisabb tagadását a szélsőjobb jelenti. A kapitalizmusét, az euroatlanti integrációét, a jogállami proceduralizmusét, a politikai korrektségét - és persze a nyilvánvaló negatívumokét, a munkanélküliségét, a nyomorét, az ország dezintegráltságáét. A szimpla proteszt mellett még közösséget is kínál a szélsőjobb, ezen belül a kötekedő, harcias késztetések kielégítését is - megfűszerezve olyan könnyen kapott felsőbbrendűségi tudattal,. amelybe elég beleszületni és azt hangosan kinyilvánítani.

A szélsőjobb elterjedése a fiatalok között nem csak miazma- szerűen terjedt a levegőn át, vagy a médiumokon keresztül. Sokan időt és energiát nem kímélve jártak közéjük szellemiségüket terjesztendő.Szerepe lehet ennek az ideológiának az elterjedésében a kontraszelektált pedagógustársadalomnak is, akik közül nem hiányoztak azok a - néha szuggesztív - humán szakosok sem, akik maguk is ennek az irányzatnak a követői voltak. Ehhez számíthatjuk a különféle szélsőjobboldali médiumok tömkelegét, amelyhez a mozgósító - uszító vonulat mellett az olyan "komoly" termékekre is érdemes odafigyelni, mint amelyek a II. Világháború történéseit a Waffen SS nézőpontjából követik végig. Mindezek többé- kevésbé koherens világmagyarázattal szolgáltak a fogódzót kereső felnövekvő korosztálynak.

Ezzel szemben kiáltó űr, hogy a "másik oldal" nem kínált semmiféle összefüggő narratívát, tudomásul véve, hogy ilyennel maga se rendelkezik - mert hát ilyen a kor. Ezen felül az oda sorolható politikai pártok sok minden mással annyira elfoglalták magukat, hogy a tizenévesek és kora huszonévesek megszólítására számba vehető kísérletet se tettek.Arról már nem is beszélve, hogy a fiatalság számára vonzó, élményt adó események szervezésére sem volt soha érkezésük. Nem csak nem tették mindezt, de nem is tartották nyilván, mint mulasztást. Saját gyermekeik a családi szocializáció révén maradtak többségükben velük egy "táborban" - és mentek külföldre tanulni, dolgozni, ha elegük volt szüleik frusztrációiból.

A nemzeti együttműködés rendszere csak a gyámkőnek tűnt azon a magyar jövőn, amit az ifjúság ilyetén képe körvonalazott.Túlzás lenne azt gondolni, hogy a mostani, a jobboldali kormánnyal szembeni spontán diáktüntetések mindjárt fordulatot is jelentenek az ország jövendő perspektívájában. De annak lehetőségét bizonyára, ha a további útkereső résztvevőkön kívül is elegen lesznek, akik a maguk eszközeivel és hatókörében felismerik ezt - és nap mint nap tesznek is érte. Egyénileg, csoportosan, szervezetként - spontán módon és stratégiával egyaránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése