A diákhitel kiváló eszköz a felsőoktatás demokratizálására megbízhatóan működő piacgazdaság és kikezdhetetlen jogállamiság keretei között. Aki be akar iratkozni egy felsőoktatási intézmény valamilyen fakultására, az egyfelől meg tudja becsülni, hogy annak eredményes elvégzése milyen életkereset - többletet ígér számára, amely fedezetet jelent többek között a diákhitel törlesztésére is. Másfelől azt is kalkulálni tudja, hogy a diploma megszerzése milyen várható költségekkel fog járni számára (kieső kereset, szállás-és megélhetési költségek, az adott diploma piaci értékéhez szabott tandíj és a kapható ösztöndíjak egyenlege különféle felsőoktatási intézményekben) és hogy a diákhitel mennyiben jelent kedvezményes kondíciókat az egyéb felvehető bankhitelekkel szemben.Ilyen feltételek mellett mindenki racionálisan kalkulálhatja, hogy tudja-e vállalni a tanulást támogató családi háttér nélkül, illetve, ha személyes okokból nem akarja igénybe venni családja anyagi támogatását. További előnye ilyen körülmények között a diákhitel tömeges elterjedésének, hogy a hallgatók a felsőoktatásban nem eltartottak, akik védekeznek a tanulmányi kötelezettségeik ellen, hanem megrendelők, akik pénzükért mennél jobb és több szakmai felkészítést szeretnének kapni és ennek megfelelően korrigálják szükség esetén a kurrikulumukat is.
Az utóbbi években ezek a szükséges feltételek Magyarországon sorra-rendre felszámolódtak. Kalkulálhatatlanná vált, hogy milyen diploma milyen mértékben növeli az elhelyezkedési lehetőségeket és a várható jövedelem - többletet. Kiszámíthatatlanok a hallgatóra váró képzési költségek, azoknak nincs köze a piaci viszonyokhoz és ezen felül még az intézményekbe való bejutás, a kurrikulum és az elhelyezkedés szeszélyes és önkényes állami beavatkozás - sorozat martalékává is vált. Arra sincs garancia, hogy a diákhitel kondíciói a hitel felvételekor és visszafizetésekor folyamatosan meg fognak felelni a szerződésben rögzítetteknek.
A magyar lakosságnak a hitelfelvételhez, eladósodáshoz való viszonya is alapvetően megváltozott az utóbbi években - függetlenül a diákhitelek speciális problematikájától. Az a fajta általános optimizmus, ami a lakás-és áruhitelek, illetve a személyi kölcsönök felvételét korábban kísérte - a visszájára fordult. A tömeges fizetésképtelenség, a csődök, árverések, kilakoltatások érthetően a hitelfelvétellel kapcsolatos óvatosságot, vagy akár fóbiát váltottak ki, különösen a hosszú lejáratú hitelek esetében. Ez érthető módon a diákhitelek számára is megváltozott társadalmi környezetet jelent.
Mindennek ellenére kényszerűségből sokan igénybe veszik és igénybe fogják venni a diákhitelek különféle formáit. Csak éppen ennek társadalmi tartalma változott meg. Ma az semmiképpen nem jelenti sem a felsőoktatás demokratizálásának, sem pedig minőségi javításának eszközét. Ahhoz, hogy ez valamikor a távolabbi jövőben ismét helyreálljon, a viszonyok kiszámíthatóságának és a jogbiztonságnak kell helyreállnia és tartósan fennmaradnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése