Az újraválasztott elnöknek forró napjai vannak. A republikánusok keményen tárgyalnak vele a költségvetés szükségintézkedéseiről, Líbiában és Gazaban eszkalálják a közelkeleti helyzetet. A déleurópai tüntetéshullámot talán nem is kell összefüggésbe hozni az elnök helyzetével, de a piacok idegességére ez is kihat. Ezek csak jelzései annak, hogy még ki mindenkinek juthatott volna eszébe valamilyen váratlan húzás, ha bizonytalanság lenne abban a tekintetben, hogy az USA politikájában januártól milyen változások következnek be.
A költségvetési csata nyilván kompromisszummal fog végződni, mert a republikánusok is csak veszthetnének az USA működésképtelenné tevésével. A Közelkelet meg alighanem még puskaporosabb lesz., ha Irán is bekerül az események sodrába. A világ többi része viszont alkalmasint nem lát megnövekedett mozgásteret attól, hogy Obama első ciklusát a második fogja követni a két ház összetételének nagyobb elmozdulása nélkül. A piacoknak azonban ennyi is elég, hogy negatívan lereagálják a rend kisebb megingását, annál is inkább, mert az elnökváltáshoz fűzött vérmes befektetői remények semmivé váltak.
Mindezt jelzésnek foghatjuk fel arra nézve, hogy bár az USA világhatalmi és világgazdasági pozíciója gyengül, még mindig mással nem helyettesíthető kiemelkedő szerepe van a világrend fenntartásában, illetve annak lépésről lépésre való módosulásában. Csak remélhetjük, hogy közös hazánk, az Európai Unió, amely szövetségese és partnere az USA-nak, le tudja küzdeni belső nehézségeit és előrébb tud lépni abban, hogy a változó világrend fejlődésképes stabilizátorává váljon. Ehhez az kell, hogy az Unión belül gátat szabjanak azoknak a törekvéseknek, amelyek a destabilizációban látják céljaik megvalósításának előfeltételét.
Az USA négyévenkénti elnökválasztását követő két hónap ízelítőt ad abból, hogy milyen is lenne a világrendetlenség. Ha az elnöki mandátum meghosszabbítása van soron, akkor csak kisebb ízelítőt, ha a hivatalban lévő elnök béna kacsa, akkor nagyobbat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése