Korábban meg kellett állapítani, hogy az ellenzéket a 2010-es bénult állapotából az értelmiségi politizálás mozdította ki. Várni lehetett azonban, hogy az országgyűlés mandátumának lejártának közeledte helyettük a pártokat fogja inkább mozgásba hozni.Ez valamilyen mértékben az MSZP-nél meg is mutatkozott, de a leendő választásokkal kapcsolatos közvéleménykutatások újra és újra változatlanul a meg nem szólítható polgárok nagy tömegét mutatták ki. Nem jelent meg a színen lendületet mutató új párt sem.
A közelmúltban váratlanul - de, mint kiderült, nem hívatlanul - értelmiségi típusú civil erő kért magának helyet a politikai arénában és sikeres volt a belépője. Hangsúlyosan értelmiségi típusúak, de nem egyszerűen politizáló értelmiségiek.Szép számmal szerepet vállaltak benne korábbi kampányszakértők, politikai elemzők s olyan amatőrök, akik menet közben megtanulták a tömeggyűlések szervezésének know how-ját, továbbá szakszervezeti vezetők, de mindezek tetejében volt pártonkívüli miniszterek is, akik egy majdani kormányzóképesség komoly esélyével teszik meggyőzővé a kezdeményezést. Vagyis egyszerre van az új erőnek civil - és ezen belül értelmiségi - arca és mutatkoznak meg a professzionális politizálás fontos részelemei. Ezért komoly kihívást jelentenek nemcsak a kormányzó hatalom, hanem az ellenzéki pártok számára is, akár elszánják ez utóbbiak magukat az újakkal való együttműködésre, akár ezt visszautasítva egyértelműen riválisnak tekintik őket.
A kettős arculat (civil értelmiségi ill. politikus) a színrelépéskor láthatólag inkább segített, semmint hogy tehertétel lett volna. Azonban máris mutatkoznak a veszélyek. Ha a frissen politikussá válók túl sok, az értelmiségi politizálásra jellemző vonást őriznek meg (a mozgalom fő céljához képest másodrendű értékek és normák túlhangsúlyozása, túl erős kritikai szemlélet minden irányban az elhatárolódás gesztusával, a múlton való funkciótlan, moralizáló rágódás,személyi antipátiák felesleges emlegetése, képtelenség a súlyozásra és a tényleges közeljövőbeni realitások beszámítására stb.), akkor könnyen kerülhetnek ellentmondásba önmagukkal és társaikkal - amire a média lecsaphat. De ugyanilyen veszélyt rejt magában politizálásuk számára, hogy ezek az értelmiségi típusú gyengeségek az éberen politizáló, de aktív politikai szereplésre nem hajlandó értelmiségiek számára vörös posztót jelentenek és a vitatkozó megszólalások tömegét váltják ki. Hiszen a "kritikai értelmiség" még nem politikust lát bennük, hanem kritizálandó értelmiségit aki belezavar az általuk elképzelt politikába.
A kialakuló helyzetből az az azonnali következtetés adódik, hogy az újabb értelmiségi vérátömlesztés jót tett a gyenge életjeleket mutató ellenzéki politikának. De terméketlen vita - káoszba fulladhat a kísérlet, ha az új politikusok nem gyorsítják fel az értelmiségi jellegzetességeiktől való elszakadást, illetve ha a rutinos megmondóembereken túl az értelmiségi kommentelők sem fogják vissza magukat, türelmi időt adva a "tanuló politikusoknak". Éppen a közös cél érdekében.
a hiszterikus kommentelokkel sztem nincs baj, hadd nyomjak...
VálaszTörlésPersze, nyomhatják.Csak éppen könnyen árthatnak annak, akit - amit segíteni szeretnének. Esetenként nem kicsit - nagyon.
VálaszTörlésAz értelmiségi politizálás illetve annak betegségei - félénk körülírása annak, hogy az értelmiséginek tartania kell magát bizonyos etikai, netán bölcseleti (filozófiai?) elvekhez. Ez valóban tehertétel a napi politika számára, mert minden lépéssel nem lehet egy monográfia megírására és lábjegyzetelésére várni. Magad is tudhatod, hogy a szabaddemokratákkal is - többek között - ez volt a baj. Talán az új formációk segítenek.
VálaszTörlésSzerintem egy jó intellektusú értelmiségi feladata az is, hogy az elkülönült életterületek és kultúrák sajátos szabályszerűségeit felismerje és az oda tartozó dolgokat ezeknek a szabályrendszereknek megfelelően ítélje meg. Különösen, ha be akar avatkozni a dolgok folyásába. Például ha elmegy egy keresztelőre vagy egy egyházi esküvőre, ne kezdjen ott hitvitába, ne feszegessen világnézeti kérdéseket.
VálaszTörlésMég bonyolultabb az értelmiségi tisztánlátás vélt és valóságos következményrendszere a politikai publicisztikában. Erre példa egy mai,dec.12.i hozzászólásom Mihancsik Zsófia írásához, amelyben TGM gyalázatos támadására válaszol:
VálaszTörlésTulajdonképpen mindenben egyetértek M.Zs.-vel. Nem tulajdonképpen, hanem egyáltalán nem értek egyet pökhendi és zavarosfejű bírálójával. Ami mégis elgondolkoztat, az az, hogy vajon mindig hasznos-e az értelmiségi leleplező düh. Történt egy esemény olyan szervezéssel, amilyennel. Egyes naiv résztvevőknek katartikus élményt is adott. Az azonnali mélyreható kritika nem csak őket, a kíméletre szorulókat frusztrálja. Hanem leszűkíti az esemény utólagos felhasználásának pozitív politikai lehetőségét is: nem lehet szörnyűlködve szembeállítani a frakcióvezető szájából itt elhangzottakat saját és társai jövőbeni kisiklásaival a szélsőjobb irányában. Az álszent jobboldal meg hivatkozhat arra, hogy mit akarnak tőlük, ők világosan beszéltek, de "ezeknek" semmi se elég. Tehát az értelmiségi politizálásnak, amely a szándékok világában mozog, akaratlan hatása lehet a következmények világában.