Orbán sokáig kilincselt azért, hogy találkozhasson Angela Merkellel - és íme,találkozott. Sőt, nem csak találkozott, utána közös sajtóértekezletet is tartottak. A sajtóértekezleten - bár lehetne sorolni a kancellár szavainak kisebb- nagyobb kritikai momentumait - alapjában Orbán megkapta a pecsétet arról, hogy politikájával nincsen különösebb baj. Utána a CDU Konrad Adenauer Alapítványa rendezett neki találkozót meghívott német és magyar notabilitások előtt, és bár kapott kellemetlen kérdéseket, úgy válaszolhatott, mint ha hazai pályán lenne. Elérte, amit akart. Stabilizálta azt a status quot, amit magának 2012-ben kiharcolt. Illetve, amit a napokban megerősített azzal, hogy nem jelöltette újra magát az EEP alelnökévé - csökkenve ezzel maga ellen a támadási felületet.
Rövid távon ez győzelem számára. A piacok megerősítve látják, hogy nincs miért aggódni Magyarországgal kapcsolatban. Az EU "fronton" pedig megerősítést nyert , hogy az egyes kérdésekkel kapcsolatos, nemegyszer súlyos bírálatok, amelyek egyike másika során a Magyarország elleni eljárások egyetértés híján az európai bíróságokra is kerülnek, nem fognak olyan összevont csomaggá összeállni, amely az Orbán -rendszert egészében támadná, kérdőjelezné meg összeférhetőségét az EU betűjével és szellemével.
Megoldódott-e azonban bármi is, ami a jövőben fenyegetheti Orbánt és politikáját az EU és Németország részéről? Nyilvánvalóan nem. Mindenekelőtt az nyilvánvaló, hogy abban a percben, amikor a piacok és a szakértők súlyos kétségeket fejeznek ki a magyar deficit 3% alatt maradásával kapcsolatban, újraindul - német részvétellel - a túlzott deficit eljárás és fenyeget a szankció, melynek keretében megnyírbálják az ország EU-s támogatásait. S ha már a támogatásoknál tartunk: Orbánnak nem sikerült elérni Merkel támogatását ahhoz, hogy a következő tervezési periódusban Magyarországot kedvezőbb helyzetbe hozzák a támogatásokat csökkenteni akarók elképzelései ellenére.
Nem ért el továbbá Orbán semmit a tárgyalásokon, ami segítené őt a Magyar Nemzeti Bank általa tervezett megszállásának Uniós jóváhagyásában, illetve a magyar bankrendszerrel kapcsolatos egyéb rámenős tervei fogadtatásában. Azt ugyan nem kifogásolták, hogy Magyarország egyelőre nem tervezi az euro bevezetését, de ha ismét gondolna egyet és meg akarná csáklyázni az Eurozóna megerősítését célzó integrációs terveket, kemény ellentámadásokra kellene számítania.
Az út értékelésénél figyelembe kell venni azt is, hogy Merkel pozíciója korántsem olyan szilárd, mint nemrégiben még volt. A német - francia tandem másik tagja immár szocialista, amihez a vonalvezetésében alkalmazkodnia kell. Nem szilárd a belpolitikai háttere sem: elvesztheti a következő választásokat, vagy ha mégsem, nagykoalícióra kényszerülhet.A Néppárt és a Szocialisták európai versengésében pedig az, hogy ugyan gyenge fennntartásokat jelezve, de megerősítette Orbánt, potenciális ütőkártyát adott riválisai kezébe. Adódhat tehát olyan helyzet, hogy Orbán még élesebb és fundamentálisabb támadásokat kap rendszeréért az Unióban, mint eddig bármikor.
A támadások viseléséhez Orbán kialakította válaszkészletét és az még egyszerűbbé is teszi szokásos agresszív válaszait, ha a támadások szocialista oldalról jönnek.A bajt nem ez jelenti számára. Hanem az, ha valamilyen okból hirtelen megroppan a piac bizalma a magyar papírok iránt. Ez bekövetkezhet bármelyik percben a nemzetközi likviditási feltételek leromlása miatt. De bekövetkezhet annak hatására is, ha Orbán nem tudja betömni a költségvetésén tátongó lyukakat, ha a tőkeellenes szövegelése átlép egy bizonyos határt, vagy ha a pénzszerzési törekvései olyan vizekre tévednek, amik a pénzvilág elemi felháborodását váltják ki. Ekkor az IMF és méginkább az EU védőszárnyaira lenne szüksége. S aligha van esélye arra, hogy ezt a védőszárnyat ismert politikája megkaphatná, de esetleg akár személye is lehet egy ilyen segítség akadálya. S erre nézve a berlini tárgyalásoknak nem a felszíne, hanem a másik, diplomatikus fenntartásokat tartalmazó vonulata igazít el. Mindenekelőtt a tárgyalások alapminősítése, hogy azok nyíltak voltak, sokatmondó azok számára, akik még emlékeznek arra, mit jelentett az "őszinte" tárgyalás kommunista felek között. Azt, hogy teljesen ellentétes a valóságos álláspontjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése