2012. augusztus 6., hétfő

Keressük-e X urat /hölgyet?

A rendszerváltó alkotmány elég faramucira sikeredett abban a tekintetben, hogy igen nagy hatalmat adott a miniszterelnöknek, de a választó közvetlenül nem szavazhatott rá. Megalkotói mind a pártokhoz, mind az egyéni képviselők akciórádiuszához utóbb illúziónak bizonyuló várakozásokat fűztek. Az első szabad választásokon a választók azonban túljártak az alkotmányozók eszén és voksaikat egy telitalálatnak bizonyuló jelszó felett Antall József portréja döntötte el olyan arányban, amely lehetővé tette koalíciós kormányalakítását. Ezt azonban így is célszerűnek mutatkozott egy - a legnagyobb ellenzéki párttal kötött - paktummal, s abban az u.n. konstruktív bizalmatlanság intézményével aládúcolni, hogy a kormányozhatóság biztosítható legyen.

A második ciklust az MSZP úgy nyerte abszolút többséggel, hogy nem deklarálta, ki a miniszterelnök-jelöltje. A párt kampányt két regiszteren folytatta: a "szakértelem" volt az egyik, a kádárista nosztalgiák a másik. Ebből nem lehetett kiolvasni Horn jövendő szerepét, de ez a választók szempontjából nem is látszott lényegesnek Az 1998-as választási kampány ugyan már kiemelt Horn - Orbán páros vitával folyt, de az első forduló előtt enyhén szólva nem volt világos, hogy Orbánt szavazói csak egy Orbán - Torgyán kormány formájában segíthetik hatalomra és hogy fog ez kinézni a gyakorlatban. Kis (és a ciklus folyamán elfogyó) többséggel mégis ez utóbbit választották meg.

2002-ben világos volt, hogy valójában minden a két jelölt közötti küzdelemről szól. Bonyolította ugyan a helyzetet, hogy az MSZP Medgyessy személyében nem saját soraiból állított jelöltet, de ezzel a választó nem különösebben foglalkozott. Két kormányzási stílus között választott.

2006-ban ismét más volt a helyzet. A kormánykoalíció ciklus közben miniszterelnököt váltott és Gyurcsány személyében egy ellen - Orbánt állított sorompóba. Hosszabban lehetne elemezni, miért tűnt a csekély többség számára megbízhatóbbnak a kormányon lévő miniszterelnök, mint a visszatérni szándékozó, de ennek utólag már csekély a jelentősége. Annál is inkább, mert ez a többség a választók körében hamar elapadt és a hatalmat gyakorló kormánykoalíción egy kormányfőváltás sem segített, noha kvázi - szakértőként egy teljesen más karakterű miniszterelnökkel találkozhatott a közönség.

A 2010-es választásokon egykapus játék folyt. A választóknak az volt mondva, hogy minden bajukért az előző, hozzá nem értő, rosszakaratú korrupt kormány a felelős, amely, ha nem lenne, a bajok se lennének. Puszta vélekedés, hogy az elsöprő győzelemben mekkora szerepe volt a feltételezett programnak, illetve mennyi Orbán személyiségének és mennyi egyéb tényezőknek. A komponensek akkor nem számítottak.

Jelenleg nem tudjuk, hogy mikor lesznek legközelebb választások és pontosan milyen feltételek mellett. Azt tudjuk, hogy a Fidesz szavazók tábora és ezen belül Orbán személyes támogatottsága menetrend-szerűen nagymértékben lecsökkent ugyan, de a kiábrándult szavazók körében ez nem járt együtt sem pártok, mozgalmak, sem pedig ellenzéki személyiségek népszerűségének számottevő megemelkedésével.Alacsony a deklarált részvételi hajlandóság is. A saját köldökét néző és a riválisokra acsarkodó politikusi elitet nézve e tekintetekben lényeges változás a jövőben sem várható.

Az ellenzéki esély ráadásul alighanem két külön lépcső átugrása esetén válhat valóssá. Először nagy, milliós tömegekben kell felkelteni az eltökéltséget, hogy mindenképpen részt vesz a választásokon, azután ezt a leváltó szándékot kell fókuszálni, győztes szavazatokká transzformálni.

Ha azt láttuk, hogy a választóközönség megtanulta: nem pártokban, hanem miniszterelnök-jelöltekben kell gondolkodnia, ha változást akar, és a pártok amúgyis népszerűtlenek, nem lenne célszerűbb közvetlenül az ellenjelöltben gondolkodni? Feltehetőleg igen.Ennek azonban két lehetséges útja van. Az egyik, hogy az ismert emberek közül kell megkeresni a potenciálisan sikereseket és megkérdezni őket: vállalnák-e. Utána meg nyomást gyakorolni a pártokra, hogy támogassák őt és kössenek megállapodást egyéni jelöltekről, listaállításról. Elgondolható út, de minden jel arra mutat, hogy bajos ilyet várni mind a jelenlegi helyzetben, mind nem kiszámítható fordulatok esetén.

Van azonban egy másik lehetséges út is. Bármilyen ilyenirányú gyakorlattal és valamelyes anyagi eszközökkel rendelkező cég keresheti azt a fantom - alakot, X urat/hölgyet, akikre sokan szívesen szavaznának, érte elmennének az urnákhoz is. Lehet érdeklődni X úr/hölgy előéletéről, alkalmasságát bizonyító tetteiről,kompetenciájáról, külleméről, koráról,múltbeli politikai gyakorlatáról,nyelvtudásáról, akármiről. És azt is ki lehet deríteni, hogy mindebből melyik komponens mennyire fontos az egyes választói csoportoknak.Az is természetes, hogy ilyen fantom-keresést korlátlan számú, megbízhatónak elfogadott intézmény párhuzamosan is elvégezhet és később meg is ismételheti azt. Ha a kirajzolódó fantom-alak sok vizsgálatban hasonló, akkor ez a politikai és egyéb befolyásos tényezőket meggyőzheti arról, hogy sürgősen ilyen embert kell találni és közösen "felépíteni".Ha viszont a fantom - keresés eredménye nagyon szór, akkor ez annak jele, hogy a választók nem tudják,  kire-mire is várnak. Akkor ez az út sem vezet sehová. De kipróbálni feltétlenül érdemes! Veszteni semmiképpen sem lehet rajta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése