A pártállamnak monopóliuma volt a remény - üzletágban. Mindenkinek megígérte a jobb életet - amiből azután vagy teljesített valamit, vagy nem. De azt nem engedte, hogy ebben riválisa legyen.Kis szélhámosok persze időről időre felbukkantak, s ha fény derült tevékenységükre, megkapták a hiszékenység vámszedője címet. És ment minden tovább, mígnem az államkassza kimerült és a bennfentesek is belátták az üzletág kikerülhetetlen csődjét. Tárgyalásos úton - szabad elvonulás fejében - le is mondtak hatalmukról.
Az üzletág pluralizálódott. A prospektusok szépek voltak és garantálták a jobb életet. De a nagyvállalkozók adtak egy szokatlan új garanciát is: ha úgy látják, hogy nem tartják be az ígéretüket, 4 év után símán el lehet őket zavarni. Mellettük még hallatlan nyüzsgés is támadt a remény - üzletágban. Kis és közepes halak tömege bukkant föl és a jónép csak úgy kapkodta a fejét a piramis - játékosok kínálatával szembesülve. Egyesek mögött ott állt az állam, mások ilyen - olyan fedezetre hivatkoztak. Akik közülük gyanúba kerültek és már tömegek vonták kétségbe, hogy van fedezete az ígéretüknek, azok is a végsőkig élvezték rászedettjeik reményét: az nem lehet, hogy - úgymond - tiszta szemmel, átélt meggyőződéssel a szemünkbe hazudjanak. Lehetett.
Voltak, akik megundorodva a különféle rendű és rangú szélhámosoktól, abban reménykedtek, hogy a saját lábukra állnak, mert úgy lehet mentesülni a szélhámosoktól, a hivatal packázásaitól, a különféle jogsértésektől.Nem lehetett.
Voltak, akik abban reménykedtek, hogy ha honunkban nincs menekvés a hiszékenység vámszedői elől, majd segít rajtunk az, hogy komoly, szolid integrációs szervezetek részévé válunk, amelyek lefogják a remény - üzletág garázdáinak kezét. Nameg a piac láthatatlan keze erősebb lesz a markukat baksisért tartó, meg a közpénzeket saját zsebükbe terelő nagyon is látható kezeknél. Ez sem jött be.
Most itt állunk kifizetetlen és behajthatatlan járandóságainkkal és - mit tehetnénk - reméljük, hogy majd csak fizet valamit, aki eddig nem fizetett. Mert az nem lehet, hogy...Pláne, ha ígéretek kétességét rendíthetetlen kivagyi magabiztosság és az ígérgetőknek a saját világraszóló sikereiről regélő beszámolói kísérik. Ráadásul már nem csak csalóka remény igazgat minket, hanem egyre inkább a fortélyos félelem. Már a 4 év utáni elzavarhatóságra is igencsak gyenge lábakon áll a garancia.
Mondják, a remény hal meg utoljára. De előbb - utóbb csak meghal. És a reményt a dolgok természeténél fogva a félelem sem éli túl. Az üzletág ismét agyaglábon álló kolosszus. Bármikor eljuthatunk a "most már nagyon jó , mert nem lehet rosszabb" állapotába. Vajon akkor is azt várjuk majd, hogy a horizonton feltűnjön egy új reménysugár? Vagy elég egy minden mindegy hangulat: bármit, csak ezt ne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése