2012. május 27., vasárnap

Arccal Görögország felé

Európa minden korábbi és jelenlegi problémája és minden, az Unió jövőjére vonatkozó vízió vagy konkrét javaslat ma Görögország kontextusában fogalmazódik meg. És valóban együtt állnak egy antik sorstragédia keretei. Egy sor hübrisz sorolható fel, amelyek külön - külön vagy összekapcsolódva bármikor tragédiához vezethettek volna már eddig is.. Az euro bevezetésének szervi hibája, hogy különböző fejlettségű országok együtt vezették be a közös pénzt fiskális unió nélkül a maastrichti kritériumok cégére alatt, relatíve csekély támogatási összegekkel a gyengéknek.- Politikai okokból vették be az eurozónába a jelentkezőket és félrenéztek azok rendszeres adathamisításaival kapcsolatban.- Az egész Unió az elitek alkuja volt és a demokratikus deficitet a lakosság csak egyre kisebb arányban, időről időre, alternatíva hiányában hidalta át szavazataival.- Végig lebegtetve volt, hogy a fejlődés a föderalizmus irányába visz, vagy tartós marad a nemzetállamok ereje.- Lebegtetve volt, hogy meddig fog terjedni a jövőben az unió határa.- Nyitott volt, hogy a karaván - elv fog-e érvényesülni, vagy egyre inkább teret nyer a két (több) sebességű Európa.- Mindezektől nem függetlenül: a gazdasági közösség mellett mekkora hangsúlyt kap a prioritások között az értékközösség és egy sajátos, Európát a többi nagytérségtől megkülönböztető társadalmi model.- Mit tehet az Unió, ha a világban egyre romló versenyképessége leküzdésére vonatkozó elhatározásai írott malasztok maradnak.- El meri- e szánni magát az Unió az elvben rendelkezésére álló, de sohase alkalmazott szankciókra kis- illetve nagy tagországok ellen szerződésszegések esetében.- Primátust kap-e a túlzott deficit eljárás a többi szerződésszegéshez képest.-Az egyhangúság elvének feladása ellentételezéseképpen (a korábbitól eltérően) szabályozásra került ugyan az Unióból kilépés módja is - de nem került sor annak végiggondolására, hogy milyen annak következmény-rendszere, ha valamelyik tagország élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Az esetleges sorrendben felsorolt "tragikus vétségek" száma nyilván még szaporítható is.

Mindezek a megoldatlan problémák most egyidejűleg kerülnek terítékre a görög válsággal kapcsolatban, tetézve azzal az Unió szempontjából exogén dilemmával, hogy a 2008-ban kirobbant nemzetközi pénzügyi válságot hogyan kell kezelni. Mit lehet tenni, hogy ne kísértsen folyamatosan a gazdasági válság réme is? Elegek-e ehhez a pénzügyi világban végrehajtható változások, vagy mély és irreverzibilis gazdasági - társadalmi folyamatokról van szó, amelyek az eddigi világrend és civilizáció alapjait érintik? Ezen belül mekkora a mozgáslehetősége egy olyan EU-nak, szűkebben  az eurozónának, amelynek van egy világgazdasági jelentőségű közös valutája, amely sok szempontból másképp kell viselkedjen, mint egy nemzeti valuta?

A kivitatatlan és kihordatlan problémahalmaz rövid távú sorsa a görög választók kezében van. Számos görög választópolgár egyáltalán nem érez felelősséget a kialakult helyzetért, jogosnak tartott érdekeit védené és szembe akar szállni azokkal a külsőnek és politikainak tartott erővel, amely az ő sérelmére stabilizálná az országot és az Uniót. Nem vesznek tudomást arról, hogy az őket fenyegető restrikciióval egyidőben mennyi terhet vettek le mások a saját kárukra Görögországról, hogy az elkerülhesse a pusztító államcsődöt .Arról sem, hogy ha nem fogadják el az uniós feltételeket, az arctalan piac lesz a kegyetlen ítéletvégrehajtó, amellyel szemben nem tudnak ellenállni. Ráadásul vannak olyan bülbülszavú politikusaik, politikai pártjaik, akik egy ennél kedvezőbb jobb- vagy baloldali út lehetőségével áltatják őket. A görög választó érzi a bajt, nem szeretné otthagyni az Uniót, visszatérni a drachmára, de nem is szánja el magát arra, hogy "igába hajtsa a fejét". Még nehezebb a kemény restrikció vállalása a korábbi, egymást váltó két kormánypárt égisze alatt, amelyeknek az egymás elleni ádáz és vak, a rációra is fütyülő törzsi háborúja vezetett nagyrészt a mai katasztófa - helyzet kialakulásához és elmélyüléséhez. Haladék azonban nincs: a fülkékben júniusban döntés születik. "Iga", vagy apokalipszis.

Az Unió érdemben tehetetlenül nézi a görög választók vívódását, aranyhídat nem ajánlhat fel, mert ezzel saját maga számára idézne elő akut katasztófa - helyzetet. Az a tény, hogy egy befolyásolhatatlan, "körön kívüli" szereplő, a görög választó dönt, azonnali távon mindkét esetben jelent valami könnyebbséget az Uniónak. Ha győznének az EU-kompatibilis politikai erők, az enyhít valamit az Unió demokrácia - deficitén: demonstrálja, hogy szélsőséges helyzetben a választó legitimálja az EU-t és politikáját. Az önállóság mellett döntő eredmény pedig az annak következményeképpen bekövetkező, a görög népre zúduló katasztófa látványával elvenné a kedvét a többi ország elégedetlenjeinek a nemzetállami ámokfutás megismétlésétől. De ez csak a felszín. A lényeget tekintve se az "A", sem a "B" változat nincs az Unióban azon a kidolgozottsági fokon és nem rendelkezik olyan társadalmi támogatottsággal, hogy érdemben szembe tudjon nézni azzal a probléma- és feladathalmazzal, amiről fentebb szó esett. A görög krízis Európa számára a legjobb esetben is csak arra jó, hogy az eddigi halogató, elsősorban a nemzeti választási ciklusokban gondolkodó és egy isten tudja miből következő világgazdasági konjunktúrában reménykedő tyúkszem - perspektíváját meghaladja. Ez ugyan nem lenne kevés  -sem a komolyan vett távlatos gondolkodás, sem a választókkal való új típusú kapcsolat - mint előfeltétel minden továbbihoz.. De ebből valami - belátható okokból - csak hosszabb távon lehet, míg viszont a napi döntéskényszer és az Európánál nagyobb világerők mozgása nem várja meg a kiérlelt európai elhatározásokat és azok valóra váltását.

Gyilkos verseny folyik az idővel. Ám reális úticél, iránytű és áldozatkész, fegyelmezett hajósok nélkül a navigálás vajmi nehéz..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése