A bretton - woodsi rendszer formális felmondása óta mindenki tudhatja, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer kizárólag a precedensen és a bizalmon alapul, megfogható biztosíték nem áll mögötte. Köztudott volt a pénzügyi szféra egyre növekvő hipertrófiája is. A működóképességét egyfelől az USA gazdasági, politikai és katonai túlsúlya állította a dollár mögé másfelől, hogy az olcsó hitel sok szereplő számára lehetővé tette pozitív összegű játékok folytatását, miáltal sokan tudtak önmagukhoz képest előrelépni, Így a tartós növekedés sok problémát elfedett.
A kisebb - nagyobb működési zavarokat kellőképpen el lehetett rendezni a "buborék" fogalmával : ez vagy az túlburjánzott, elvesztette reális alapjait, így az oda befektetők vesztenek, de az egész gépezet halad tovább. Közben azonban az USA egyre többet vesztett vitathatatlan dominanciájából és más okok miatt is a 2008-as válság nem fért be sem a "buborék", sem pedig a ciklikus válság értelmezési keretébe. A kormányok rögtönzött és esetleges akciói meg tudták akadályozni az ellenőrizhetetlen láncreakciót, de tartós stabilizációra alkalmatlanok voltak.A haladék is csak annak volt köszönhető, hogy az erős játékosok egyike sem volt érdekelt a 'rend" felborításában. De még ez az érdekközösség se lett volna elég, ha a világ számottevő politikai, gazdasági és katonai kulcsszereplői már az előző periódusban nem váltak volna egymás személyes ismerőseivé és ne kötné össze őket a modern infokommunikáció számos, külső szemek és kezek által hozzáférhetetlen csatornája, amely alkalmas a gyors egyeztetésekre.
Mára világos, hogy lappangó struktúrális válsággal van dolgunk, ráadásuk sokrétűvel. Sok mindent meg kell változtatni, űjraszabályozni, hogy hosszabb periódusra kialakulhassanak a viszonylagos stabilitás (és valamilyen mértékig a növekedés) keretfeltételei. Ez nem egyszerű dolog, mert rengeteg az egymást keresztező, sőt kizáró érdek és az erőviszonyok se tisztázottak. Viszont az időhúzás sem megoldás: a tőzsdék és más piaci szereplők folyamatosan lépnek a maguk részleges információik alapján és ezzel mind magát a valóságot, mind a háttértárgyalások menetét és tartalmát menet közben módosítják.
Nem lehet tudni, hogy végülis minek néz elébe a világgazdaság és ezáltal egész világunk. Egy azonban biztos: a bizonytalanságból pozitív kiutat csakis a különféle erők kooperációjától lehet remélni. Mindazok, akik a változó világban saját valódi vagy vélt érdekeit erőszakos és konfrontatív módon próbálják képviselni, a destrukciót jelentik. Ha őket nem sikerül megfékezni, a nagy "játszmából" kiiktatni, akkor győz a káosz, amelynek az egész emberiség a vesztese lesz. Ez válhat apokaliptikus méretűvé is, de. ha nem, akkor az erősek lesznek azok, akik valamelyest fékezni tudják az őket érő negatív hatásokat. Ilyen helyzetben a gyengék sorsa reménytelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése