Fb.

Reális helyzet- és önértékelést!

Orbán álnok és erőszakos módszerekkel 2010-re elérte, hogy kedvére magáévá teheti az országot. Hívei a beteljesedés reményével várták ezt, ellenfelei teljes kétségbeeséssel, a legtöbben a megfigyelő várakozásával. Hogy maga a győztes a diadalon túl hogyan, azt nem tudjuk, de nem is kell, hogy érdekeljen bennünket.

A győztes nagy dérrel - durral kezdett neki a műveletnek, mindent átrendezett, fényeket és hangeffektusokat helyezett el szinte mindenütt. A csúcspontnak idén január elsejével kellett volna bekövetkezni. Így is lett. Boldog egyesülés helyett nemi erőszak lett belőle.

Jelent-e ez valamit? Igen, jelent. Volt-e ebben nekünk szerepünk? Nagyonis volt. Kiváltképp azoknak, akik az operai díszelőadás alatt ott voltak az Andrássy úton, míg a lelkesedők nem voltak sehol. De ettől még az erőszaktétel megtörtént. És nem alakult ki olyan bosszúhangulat, amely tettleg akarna elégtételt venni a tettesen.

Tehát nem igaz, hogy nem tettünk semmit. Többet az adott körülmények között nem tehettünk. A jelenlegi helyzet után azonban nem egyértelmű, hogy mi következik. Ami történt, az megváltoztathatatlanul része a múltnak. De hogy az erőszak mennyire válik rendszerré, mennyien szokják meg, sőt lelik benne örömüket, az még nyitott kérdés. Ebben teendők bőven vannak, de türelmetlenség és nagy hangulati kilengéssel járó hisztérikus viselkedés, mértéktelen önostorozás nem hogy használna, de kifejezetten árt.