Egy blogbejegyzésem a magyar antiszemitizmusról - amely egy konkrét vita-szituációban született

 Akár voltak illuziói valakinek az antiszemitizmus potenciális mértékéréről, akár nem, ami most van, az kívül esik minden korábbi elképzelésen és elviseléséhez komolyabb elemzés és jó idegek kellenek. Ez pedig nem mindenkinek van meg és akinek igen, annál is előfordulhat túlterheléses rövidzárlat.
 Eddig a szubjektív részről, most elmondanám, hogy mit gondolok az elvontabb részéről. Persze, hogy tudományos értelemben a rasszizmus terminus fedi le azt, amiről beszélünk. De használata a hétköznapi nyelven inkább zavaró és kontraproduktív, mintsem megvilágosító lenne. Előszöris némileg más srófra jár a romaellenesség és az antiszemitizmus, másodszor a legtöbb ember romaellenessége, antiszemitizmusa egyedi vagy esetleg konkrét antiszemita vagy romagyűlölő szervezethez tartozik. Ezért nem érzi találónak, ha egy gyüjtőfogalom alá kerül, ahol olyan nézetek, magatartások is megtalálhatók, amiket ő személy szerint nem oszt. Így aztán vagy megsértődik és ettől kezdve ő érzi sértettnek magát, vagy kiteljesedik tőle a rasszizmusa.
    Ennyit a rasszizmusról. A továbbiakban csak az antiszemitizmus - témában mondanék egyet - mást. A holokausztért való felelősség - témájában: minthogy a numerus clausustól a zsidótörvényeken keresztül magában a holokausztban való részvételig és a nyilas bandák vérengzéseiig minden "magyar" volt, képtelenség és arcátlanság a csomagot egészében a németek háza elé áttolni. De a magyar felelősségen belül szerintem szükséges eleve elválasztani az "elit" antiszemitizmusát a "népi" antiszemitizmustól, jóllehet a kettő nem válik el mindig élesen egymástól. A fő felelősséget a történtekért a magyar politikai, egyházi és szellemi elit viseli, amely követelte és később megvalósította az állampolgári jogegyenlőség felszámolását a "zsidók" kárára. (Az idézőjel annak szól, hogy azt, hogy ki a zsidó, ők határozták meg, fütyülve arra, hogy ki mit gondol magáról, történetesen milyen vallású stb.) A korábban is meglévő népi antiszemitizmus annak alapján virult és alakult, hogy "fentről" kimondták: a zsidók másképp kezelendők, mint mindenki más, ez törvény, nem pedig vélemény. A "fentről" kimondott megkülönböztetés elfogadása viszont annál kevésbé se antiszemitizmus önmagában, hogy azt a zsidók ugyanúgy elfogadták, mint a nem zsidók. A "magyarok" antiszemitizmusa azután széles skálán szóródott a tettestárstól az egyik,a dolgon felháborodóig a másik végen és a skála a kormányzathoz képest túloldalát teljesen képtelen dolog antiszemitának nevezni. Akkor sem, ha az aktív szembeszegülés és/vagy a "zsidómentés" egy még szűkebb körre korlátozódott. De ezt számon kérni éppúgy képtelenség, mint ahogy az államszocializmusban sem lehet számonkérni, hogy embertelen törvényekkel, intézkedésekkel miért nem szálltak önmagukat kockáztatva szembe az emberek. Hősnek lenni nem reális elvárás.
     Végül lenne néhány szavam a mai helyzetért való felelősségről is. A rendszerváltás után természetes módon felütötte a fejét a nyílt politikai antiszemitizmus is. Hatása erősen korlátozott volt. A végzetes hibát szerintem a "mérsékelt" jobboldal követte el, amikor átgondoltan és következetesen nem volt és ma se hajlandó éles határvonalat húzni önmaga és a szélsőjobb, ezzel együtt a penetráns antiszemitizmus közé. (v.ö. Csurka - problematika). És ezt aztán a sokadik hatványra emelte Orbán, aki gonosz módon módszeresen is rájátszott a lappangó indulatokra, miközben gondosan vigyázott arra, hogy ő és szűk köre ne mutassa semmi jelét az antiszemitizmusnak, csak nyilvánosan ölelkezzen annak penetráns képviselőivel. Jogos viszont annak felvetése, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában súlyos felelősség terheli a dogmatikus liberálisokat is, akik szociológiai vakságból agresszíven kiálltak a szólásszabadság túlfeszített értelmezése mellett és ezzel kizárták olyan törvények megalkotását és betarttatását, amelyek gátat vethettek volna a fortyogó antiszemitizmus térhódításának.Ugyanők a "politikai korrektség" parancsoló képviseletével lehetetlenné tették az antiszemitizmussal kapcsolatos mindenfajta kommunikációt is, aminek preventív szerepe lehetett volna.( Mindez ugyanígy igaz a roma- problematikával kapcsolatban is, ott a pozitív diszkrimináció magyarázat nélküli eröltetésével is súlyosbítva.) És felelőssége van a jobboldali, helyenként akár szélsőjobboldali pedagógusoknak is, akik tevőlegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok körében még sokkal több az antiszemita, mint az idősebbek között.   
     Az elmondottakból valószínűleg világos, hogy amíg az Orbán - rendszer tart, addig az antiszemitizmussal kapcsolatban nem lehet tenni semmit, az tehetetlenségi pályán van. Viszont ha utána egy demokratikus ,EU konform kormányzat jönne, akkor az antiszemitizmus kérdésköréhez is másképp kellene hozzányúlni, mint azt a rendszerváltás óta megtapasztaltuk, hogy az legalább a többi, antiszemitizmussal fertőzött EU tagország szintjére szoruljon vissza, ne pedig európai hídfőállás legyen.

   (És egy szerintem szükséges fogalom - magyarázat: az antiszemitának logikai ellentettje nem a filoszemita - mint sokan gondolják -, hanem az anti - antiszemita.)