2012. január 29., vasárnap

Utcára

A Parlamentből az utcára - mit jelent ez magyarul?

Bölcs politológusok és más tudósok egyre csak azt ismétlik, hogy a demokratikus politikában a pártok számítanak igazán, mert ők harcolhatnak csak a végrehajtó hatalomért. Biztos, hogy konszolidált polgári demokráciában ez így igaz. De nálunk? Vajon igaz az, hogy a mozgalmaknak csak akkor van jelentőségük, ha átmeneti állapotot jelentenek a pártosodás felé?

Itt az ellenpélda. Az LMP antipolitikus elnevezése ellenére mindent megtett, hogy magát párttá szervezze. Ez annyira sikerült nekik, hogy a kiábrándult szavazók egyből a Parlamentbe juttatták. Ott megpróbáltak mintadiákok lenni és pártként minden témában szakszerű véleményt képviselni. Ehhez struccként nem vették tudomásul, hogy mi folyik a Parlamentben és az országban. Az út járhatatlannak bizonyult. Belső válsághoz vezetett, miközben a választópolgárok folyamatosan nem értették, hogy kik ők és mit is akarnak tulajdonképpen. A döntési kényszert számukra végül a Szolidaritás - mozgalom által életrehívni próbált ellenzéki kerekasztal terve jelentette. Vagy igent mondanak, ami azt jelenti, hogy ők, mint párt részei az Orbán - rendszer ellenségeinek és csak ezen belül igyekeznek nézeteik befolyását növelni. Vagy nemet, de ezzel nem csak az egyértelmű ellenzéki elköteleződésre mondanak nemet.

Hanem még mire? Arra is nemet mondtak, hogy ők egyértelműen párt lennének. A Parlamentből az utcára - mi más ez, mint visszamozgalmasodás? Egy párt akcióként kitelepülhet az utcára, tarthat kapcsolatot parlamenten kívüli mozgalmakkal, de nem helyezheti vissza tevékenységének centrumát az utcára. Az LMP viszont láthatólag ezzel kísérletezik. Nyilatkozatában nem zárkózik el a többi mozgalommal való együttműködéstől, de igazándiból a kerekasztalt meghirdető Szolidaritás felé intéz kihívást. A felé a sikeres tömegakciókat produkáló mozgalom felé, amely ( szemben a vele együttműködő Millával) maga is lebegteti, hogy méhéből nem lép-e elő a jövőben egy új párt.

A magyar politikai élet tehát új hadszíntérrel gyarapodott. Rivalizálás indult meg mozgalmak között az utca meghódításáért. Talán ebből az az igazán érdekes, hogy újra nyílttá tette azt a kérdést, hogy az Orbán rendszer ellen a szó klasszikus értelmében vett pártok tudnak-e eredményesen harcolni a választók bizalmáért, vagy a szervezetileg és és tételes fogalmazásaikban kevésbé kontúros, ám mozgékonyabb és a közhangulat változásaira rugalmasabban reagálni tudó mozgalmak.

Mozgalmak, amelyek ha a napirend úgy hozza, képesek választási pártokká válni és/vagy egymással és pártokkal széles összefogásban akár fölényesen is megnyerni egy választást egy minimálprogram alapján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése