2011. december 22., csütörtök

Lovat! Lovat! Egy lóért országomat!

A zuhanásba magával rántani az országot

Orbán az ősz folyamán szembesült politikájának kudarcával, aminek lehetőségéről már a kezdet kezdetén is beszélt. Ennek konzekvenciáját vonta le azzal, hogy ismét az IMF-hez fordult. Gondolt arra, hogy ez hívei körében bizalmi válságot okozhat irányában, de ezt a bejáratott kommunikációs technológiájával sikerült neki ellaposítani. Amihez viszont értelmi és személyiségbeli korlátai miatt nagyon nem ért, az most visszarúgott: rosszul becsülte fel a külföld reagálását.

Abban a meggyőződésben élt, hogy érvényben van az a hallgatólagos megállapodása az USA és Európa legmagasabb köreivel, hogy ha az azoknak legfontosabb kérdésekben aláveti magát akaratuknak, akkor elnézik illetlen szájalását és brutális belpolitikáját. az IMF-hez fordulást ilyen, alapkérdésben való alkalmazkodásnak tekintette, még azt is megtette kedvükért, hogy nem Matolcsy a tárgyalóküldöttség vezetője. Cserébe egy kíméletes hitelnyújtást és a nyílt beszéd kerülését remélte. Tévedtett. Már rég lement az euro - atlanti térképről, és kényszerű hitelfelvételi meghunyászkodását parner - ellenfelei alkalomnak látták a leszámolásra, ami már nekik is nagyon sürgőssé vált a kialakult európai - és világhelyzetben.

Erre Orbán maga is emelte a tétet: az EU csúcson rosszul kalkulált zavaros cirkuszt rendezett. Úgy vélte, szembefordulása gond lesz a problémáktól gyötört EU-nak és méltányolni, honorálni fogják, ha végülis visszavonul a nemet mondásból. e helyett egyedül maradt és nevetségessé vált. Ezzel meg is pecsételődött egy számára előnyös és itthon eladható kölcsönfelvétel esélye. De még mindíg nem számított arra a pergőtűzre, amit ő és politikája a nyilvánosság teljes bevonásával a nyaka közé kapott mindenkitől, aki csak számít Nyugaton.

Az a mutyi, ami eddig minden hajmeresztő húzása ellenére a felszínen tartotta, a múlté. Ezt látja, de mégse akarja igazán elhinni. Feladni a játszmát - ez személyiségétől idegen. Taktikai mozgástere immár nincs. Dacosan, az irracionális megmentő csodában egy kicsit reménykedve igyekszik ugyan húzni az időt, de el van szánva a pokolra zuhanásra és arra, hogy megszédített országát is magával rántja a bukásba.

Hacsak társaiban - szolgáiban nem támad fel utolsó pillanatban az életösztön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése